Tuesday, December 8, 2015

170.) Су-24 VVS "Fencer" shootdown by F-16 TuAF in Syria and success ejected Звезда К-36Д - Turkoman's kill action

Су-24 VVS's Su-24 "Fencer" shootdown by F-16 TuAF in Syria and success ejected Звезда К-36Д - Turkoman's kill action (Wikipedia) 

Uploaded to- 104% -09.09.2016.++++
 aboveMedRes!  source: syria.mil.ru    belowNoHigher!   source: The Washington Post

above: NEW! MedRes! Infographics sheet of shootdown circumtenses - Российский Су-24 сбит турецкими истребителями F-16 в Сирии (инфографика)

above: NEW! MedRes!
The Sukhoi Su-24 (NATO reporting name: Fencer) is a supersonic, all-weather bomber aircraft developed in the Soviet Union. The aircraft features a variable-sweep wing, twin-engines and a side-by-side seating arrangement for its two crew. It was the first of the USSR's aircraft to carry an integrated digital navigation/attack system. It remains in service with the Russian Air Force, Ukrainian Air Force, and various air forces to which it was exported. https://en.wikipedia.org/Sukhoi_Su-24
above: NEW! MedRes! OKB Sukhoi book by Pdf.
Якубович, Николай Васильевич.
Все авиашедевры Сухого – от Су-2 до Су-27 и Т-50 /
Николай Якубович. – Москва : Яуза : Эксмо, 2015. –
480 с. – (Авиа-Шедевры).
ISBN 978-5-699-78965-8
 above & below: NEW! NoHigher! Sukhoi Su-24 prototype T-6 from book PDF
above: NoHigher! Turkish description    below: MedRes!: Russian
Су-24 (изделие Т-6, по кодификации НАТО: Fencer — «Фехтовальщик») — советский и российскийтактический фронтовой бомбардировщик с крылом изменяемой стреловидности, предназначенный для нанесения ракетно-бомбовых ударов в простых и сложных метеоусловиях, днём и ночью, в том числе на малых высотах с прицельным поражением наземных и надводных целей. https://ru.wikipedia.org/-24
above: NEW! MedRes! Take Off from an Syrian Air Base

above: NEW! Left: MedRes! Bomb fuzes activated  source: RIAN   Right: NoHigher! FAB-250 bombs releases - bombakioldás
above: MedRes!      below: Bombing modes




above: NEW! HiRes! F-4 "Phantom" Dive Laydown Mode - Süllyedő Vízszintes Bombavetés


above: Left: MedRes!  Right: NoHigher! Russian made 'Zvezda' assembly kit, box cover with Afghanistan scene paint.   below: NoHigher! UB-32 non guided rockets shooting

aboveNEWNoHigher! Rocket trajectory - NIR röppálya

above: Ordnance - armament:  Left: HiRes! Right: MedRes!   below: NoHigher!
belowHiRes!
 above: MedRes! Ókori Közel-kelet   below: HiRes! Left. Hu. text: Ancient  Right: Nowadays
 above & below: MedRes!


above: HiRes!  Left: Arabian text    below: MedRes!  States of syria   source: Geocurrents map

above: MedRes! Roman Empire Oh the little "basket"! - Óh az a kicsi "Féregnyúvány"!

below: MedRes! general map nowadays
above: Planned New Turkish Empire
above: Oil pipelines   below: Left: MedRes! natural Gas pipelines  Right: MedRes! Internet

above: NoHigher! Oil pipelines in Europe   below: MedRes! ISIS Oil transfer


 above: The russian naval flight-path of  "Kalibr" from Caspian-sea. to ISIS targets.
"Sviask" Korvett on Caspian sea launches the "Kalibr" SLCM
 
above: MedRes!  source: IHS Conflict Monitor
 above: MedRes!

above: MedRes!    below: Hu. Text
2015. november 27. Hu. text: A moszkvai vezetés állításaival szemben orosz szárazföldi csapatok is harcolnak Szíriában, és veszteségeket is elszenvedtek már - írta a Der Spiegel szerint nagyjából kétezer orosz katona harcol Bassár el-Asszad elnök rendszerének stabilizálásáért a szíriai kormányerőkkel és különböző iráni és iraki milíciákkal együtt. Eddig két orosz katona esett el, a katonai hírszerzés (GRU) 22. számú különleges alakulatának - 'Specnaz' brigádjából. Az egység állomáshelye Rosztov térségében van, ott is temették el őket november 12-én - az orosz sajtó nem adhatott hírt a temetésekről, mert Putyin elnök egy májusi rendelete értelmében titkosak a békeidőbeli katonai veszteségekre vonatkozó adatok.
Az orosz katonai jelenlét Szíria földjén nem korlátozódik a latakiai légi támaszpontra és a tartuszi haditengerészeti bázisra. A 'Sana' hivatalos szíriai hírügynökség november 7-én közzétett a Homsz térségében zajló harcokról egy videofelvételt, amelyen látható több Msta-B típusú, orosz gyártmányú 152 mm önjáró tarack, ilyet pedig Oroszország soha nem szállított a szíriai hadseregnek.
Moszkva állítása szerint ugyanakkor Oroszország csak légicsapásokkal támogatja a damaszkuszi erőket, melyek szeptember 30-án kezdődtek. Moszkva és az Egyesült Államok vezette nyugati szövetség között mély nézetkülönbségek vannak Asszad jövőjét és szíriai kormányhadseregnek a ISIS elleni harcban való részvételét illetően. Az egységes szövetség létrejöttét tovább nehezíti a Moszkva és Ankara között kialakult válság.
(Spiegel, MTI) 2015. november 28. szombat, 04:46 | Írta: fullank.com

above: NoHigher! Средняя эмблема ВВС России (Военно-воздушными сила Российской Федерации ) - Emblem-Coat of Arm VVS RaF (Voyenno-Vozdushnye Sily Rossii Federatsy) Russia Military Air Force (RaMAF) - Orosz Köztársaság Katonai Légierő (OKKLE) emblémája-címere.

above: MedRes! Флаг Военно-воздушных сил представляет собой прямоугольное двухстороннее полотнище голубого цвета. В центре полотнища — изображение перекрещённых серебряных пропеллера и зенитной пушки на серебряных парящих крыльях. - VVS' flag - ~ Zászlója


Вое́нно-возду́шные си́лы Российской Федерации (ВВС России) — род сил в составе Воздушно-космических сил (до 1 августа 2015 года отдельный вид ВС) Вооружённых Сил Российской Федерации(ВС России). С 1998 года являлись новым видом ВС России, сформированным в результате объединения Войск противовоздушной обороны (ПВО) и Военно-воздушных сил (ВВС).
Предназначены для решения следующих задач: отражения агрессии в воздушно-космической сфере и защиты от ударов с воздуха пунктов управления высших звеньев государственного и военного управления, административно-политических центров, промышленно-экономических районов, важнейших объектов экономики и инфраструктуры страны, группировок войск (сил); поражения войск (сил) и объектов противника с применением обычных, высокоточных и ядерных средств поражения, а также для авиационной поддержки и обеспечения боевых действий войск (сил) других видов Вооруженных Сил и родов войск.
ВВС включают в себя: авиацию, зенитные ракетные и радиотехнические войска, являющиеся родами сил ВВС, а также специальные войска (разведывательные, связи, радиотехнического обеспечения и автоматизированных систем управления, радиоэлектронной борьбы, инженерные, РХБЗ, топогеодезические, поиска и спасания, метеорологические, воздухоплавательные, материально-технического обеспечения), части, подразделения охраны органов военного управления, медицинские и другие организации.
Структура авиации ВВС подразделяется на дальнюю (ДА), военно-транспортную (ВТА) и армейскую авиацию (АА), которые, в свою очередь, могут иметь в своём составе бомбардировочную, штурмовую, истребительную, разведывательную, транспортную и специальную авиацию.
Основу боевого состава ВВС составляют авиационные базы и бригады Войск воздушно-космической обороны. Код номерных знаков транспортных средств ВВС ВС России — 34

source: https://ru.wikipedia.org/BBC
The Russian Air Force (Russian: Военно-воздушные cилы России, tr. Voyenno-Vozdushnye Sily Rossii) is the aerial warfare service branch of the Armed Forces of the Russian Federation. It is currently under the command of Colonel General Viktor Bondarev. The Russian Navy has its own air arm, the Russian Naval Aviation, which is the former Soviet Aviatsiya Voyenno Morskogo Flota ("Naval Aviation"), or AV-MF).
The Air Force was formed from parts of the former Soviet Air Forces after the dissolution of the Soviet Union in 1991–92. Boris Yeltsin's creation of the Ministry of Defence (Russia) on 7 May 1992, can be taken as a convenient formation date for the new Air Force. Since that time, the Air Force has suffered severe setbacks due to lack of resources, and has constantly shrunk in size. Since Vladimir Putin became President of Russia however, much more money has been allocated to the Armed Forces as a whole.
On 1 August 2015, the Russian Air Force, along with the Aerospace Defense Forces and the Air Defense Troops, was merged into a new branch of the Armed Forces. The Defense Minister, General Sergei Shoigu, stressed the need for greater efficiency and logistical support as the reasons for the merger. The name of the merged force is now officially the Russian Aerospace Forces, with headquarters at the ADF HQ in Moscow.  https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Air_Force
above: MedRes! Su-24MR    below: NEW! NoHigher!
Hu. text: Szu–24 (NATO-kódja: Fencer) a Szovjetunióban, a Szuhoj Tervezőirodában az 1960-as években kifejlesztett kétüléses, kéthajtóműves, változtatható szárnynyilazású, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép. Feladatköre és felépítése hasonlít az amerikai F–111-re. A repülőgép az 1970–1980-as években a Szovjetunió alapvető frontbombázó repülőgépe volt. Néhány fejlődő országba exportálták, és több szovjet utódállam is üzemelteti. Oroszországban tervezett utódja a Szu–34, melynek 2007-ben indult el a lassú sorozatgyártása.  https://hu.wikipedia.org/24
 similar category the earlier USAF general Dynamics F-111 / EF-111 "Raven"
above: NEW! NoHigher!
Cutaways: HiRes!
above: English   below: Russian cyrillic text

above: NEW! MedRes! RAAF -Royal Australian Air Force (in the British Commonwealth - a Brit Nemzetközösség) General Dynamics FB-111 "Aardwark" - "Földimalac" wit afterburner - forszázzsal.

above: NEW! NoHigher! USAF F-111 low-level flying from U.K. Upper Heyford Air Base

above: Juci'bacsi's collection: 1991 Taszár Hu.AFB 1st Hungarian Military Aviation "Open Day"  F-111 from GB Lakenheath AFB
above: NoHigher!
Ru. text: Су-24 (изделие Т-6, по кодификации НАТО: Fencer — «Фехтовальщик») — советский и российскийфронтовой бомбардировщик с крылом изменяемой стреловидности, предназначенный для нанесения ракетно-бомбовых ударов в простых и сложных метеоусловиях, днём и ночью, в том числе на малых высотах с прицельным поражением наземных и надводных целей.    sourceru.wikipedia.org/-24
En. text: The Sukhoi Su-24 (NATO reporting name: Fencer) is a supersonic, all-weather bomber aircraft developed in the Soviet Union. The aircraft features a variable-sweep wing, twin-engines and a side-by-side seating arrangement for its two crew. It was the first of the USSR's aircraft to carry an integrated digital navigation/attack system It remains in service with the Russian Air Force, Ukrainian Air Force, and various air forces to which it was exported.   sourceen.wikipedia.org/wiki/Su-24
above: MedRes! Juci'bacsi's mind Know-How initial 1st theory diagram about categories of attack aircraft, occasion of  Fairchild A-10 'Thunderbolt-II' - "Warthog" new post. - Courtesy FREE!  I didn't find the schematic diagram.
above: NoHigher!  below: MedRes! Syr AF
above: NEW! MedRes! Syrian & Islamic - Iran Air Force Su-24MK
above: NEW! MedRes! IRIAF - Iran Air Force   below: NEW! NoHigher!  Su-24MK
above & below: NEW! MedRes! VVSz - Russia Air Force (RAF ?) Su-24M  by Vasyl Zolotov
above: Su-24 radar komplex; "Orion" Upper: Navigation/Attack radar antenne  Down: TFR - Terrain Following Radar.
above: NEW! Shematic diagram of aerial Radar/Locator
above: NEW! NoHigher! "Kayra"-24M Electro Optical Device; Laser rangefinder & designator.

above: NEW! NoHigher! single GSh-6-23 six barrel 23 mm 'Gatling' system rotary cannon
above: MedRes! Ukraine Air Force
above & below serie: MedRes! made in China 'Trumpeter' scale 1:48 VVS Su-24M

above: Left: MedRes!  Right: HiRes!   below: MedRes!
aboveNEWMedRes! The crew's mess tent - az étkezde sátor
above: MedRes! Loaded weapon last checking.

above: Left: NoHigher!  Right: MedRes!   below: NoHigher! cockpit 
 above: MedRes! on Syrian AFB    below: NoHigher! Ukraine AF
HiResabove: during TakeOff    below: left landing gear & part of bomb's pod
above: NEW! MedRes! Flight Formation flight - Raj Kötelékrepülés (2 x 2 pair)

above: Left: MedRes!   Right: NoHigher! "Kayra"   below: Soviet excellence banner of made

above: MedRes! Air Art Graphics Comparison of different profiles   below: Left: MedRes!  Right: NoHigher! Cutaway & weapon   below: Su-24MR artist Vasily Zolotov



Sukhoi Su-24MR at Kubinka airbase
above: MedRes! Three view line drawing
SUKHOI Su-24 FENCER.png
Specifications Su-24MK source: https://en.wikipedia.org/wiki/Sukhoi_Su-24
Data from Sukhoi, Combat Aircraft since 1945
General characteristics:
Crew: Two (pilot and weapons system operator)
Length: 22.53 m (73 ft 11 in)
Wingspan: 17.64 m extended, 10.37 m maximum sweep (57 ft 10 in / 34 ft 0 in)
Height: 6.19 m (20 ft 4 in)
Wing area: 55.2 m² (594 sq ft)
Empty weight: 22,300 kg (49,165 lb)
Loaded weight: 38,040 kg (83,865 lb)
Max. takeoff weight: 43,755 kg (96,505 lb)
Powerplant: 2 × turbojets
Dry thrust: 75 kN (16,860 lbf) each
Thrust with afterburner: 109.8 kN (24,675 lbf) each
Fuel capacity: 11,100 kg (24,470 lb)
Performance:
Maximum speed: 1,315 km/h (710 kn, 815 mph, Mach 1.08) at sea level; 1,654 km/h (Mach 1.35 ) at high altitude
Combat radius: 615 km in a low-flying (lo-lo-lo) attack mission with 3,000 kg (6,615 lb) ordnance and external tanks ()
Ferry range: 2,775 km (1,500 nmi, 1,725 mi)
Service ceiling: 11,000 m (36,090 ft)
Rate of climb: 150 m/s (29,530 ft/min)
Wing loading: 651 kg/m² (133 lb/(sq ft))
Thrust/weight: 0.60
G-force limit: 6 g
Takeoff roll: 1,550 m (5,085 ft)
Landing roll: 1,100 m (3,610 ft)
Armament:
1 × onboard 23 mm GSh-6-23 cannon, 500 rounds of ammunition.
Up to 8,000 kg (17,640 lb) ordnance on 8 hardpoints, including up to 4 × Kh-23/23M radio-command missiles; up to 4 × Kh-25ML laser-guided missiles; up to 2 ×Kh-28, Kh-58E or Kh-58E-01 or Kh-31P ARMS; up to 3 × Kh-29L/T laser/TV-guided short-range air-to-surface missiles; up to 2 × Kh-59 or Kh-59ME TV-command guided missiles, Kh-31A anti-ship missiles, S-25LD laser-guided missiles, KAB-500KR TV-guided and KAB-500L laser guided bombs.
Unguided rocket launchers with 240 mm S-24B rockets or 340 mm S-25-OFM rockets.

Other weapon options include: general-purpose bombs AB-100, AB-250 M54 or M62 and AB-500M-54, thermobaric bombs ODAB-500M, cluster bombs RBK-250 or RBK-500, small-size cargo pods KMGU-2, external gun pods SPPU-6, external fuel tanks PTB-2,000 (1,860 l) or PTB-3,000 (3,050 l) and tactical nuclear bombs. 2 × R-60 or R-60MK air-to-air missiles are normally carried for self-defense; upgraded aircraft can carry R-73E missiles as well.

Variants Source: Sukhoi source: https://en.wikipedia.org/wiki/Sukhoi_Su-24 S6
An early project in the gestation of the Su-24, like a meld of the Su-7 and Su-15 T6-1
The initial prototype with cropped delta wings and 4 RD-36-35 lift engines in the fuselage T6-2I / T6-3I / T6-4I  - Prototypes for the variable geometry Su-24 production aircraft. Su-24
The first production version, the armaments include Kh-23 and Kh-28 type air-to-ground guided missiles, together with R-55 type air-to-air guided missiles. Manufactured 1971–1983. Su-24M ('Fencer-D')
Work on upgrading the Su-24 was started in 1971, and included the addition of inflight refueling and expansion of attack capabilities with even more payload options. T-6M-8 prototype first flew on 29 June 1977, and the first production Su-24M flew on 20 June 1979. The aircraft was accepted into service in 1983. Su-24M has a 0.76 m (30 in) longer fuselage section forward of the cockpit, adding a retractable refueling probe, and a reshaped, shorter radome for the attack radar. It can be identified by the single nose probe in place of the three-part probe of earlier aircraft. A new PNS-24M inertial navigation system and digital computer were also added. A Kaira-24 laser designator/TV-optical quantum system (similar to the American Pave Tack) was fitted in a bulge in the port side of the lower fuselage, as well as Tekon track and search system (in pod), for compatibility with guided weapons, including 500 and 1,500kg laser-guided bombs and TV-guided bombs, and laser/TV-guided missiles Kh-25 and Kh-29L/T, anti-radar missiles Kh-58 and Kh-14 (AS-12 'Kegler') and Kh-59 (AS-13 'Kingbolt')/Kh-59M TV-target seeker guided missiles. The new systems led to a reduction in internal fuel amounting to 85 l (22.4 US gal). Su-24M was manufactured in 1981–1993.[1] Su-24M2 ('Fencer-D')
Next modernization of Su-24M introduced in 2000 with the “Sukhoi” program and in 1999 with the “Gefest” program. The modernized planes are equipped with new equipment and systems. As a result, they get new capabilities and improved combat efficiency, including new navigation system (SVP-24), new weapons control system, new HUD (ILS-31, like in Su-27SM or KAI-24) and expanding list of usable munitions (Kh-31A/P, Kh-59MK, KAB-500S). The last batch of the Sukhoi was delivered to the Russian VVS in 2009.[40] Modernization continues with the program “Gefest”. All frontline bombers Su-24 in the Central Military District received new sighting and navigation systems SVP-24 in 2013. Su-24MK ('Fencer-D')
Export version of the Su-24M with downgraded avionics and weapons capabilities. First flight 30 May 1987 as T-6MK, 17 May 1988 as Su-24MK. Manufactured 1988–1992, sold to Algeria, Iran, Iraq, Libya, and Syria. Su-24MR ('Fencer-E')
Dedicated tactical reconnaissance variant. First flight 25 July 1980 as T-6MR-26, 13 April 1983 as Su-24MR. Entered service in 1983. Su-24MR retains much of the Su-24M's navigation suite, including the terrain-following radar, but deletes the Orion-A attack radar, the laser/TV system, and the cannon in favor of two panoramic camera installations, 'Aist-M' ('Stork') TV camera, RDS-BO 'Shtik' ('Bayonet') side-looking airborne radar (SLAR), and 'Zima' ('Winter') infrared reconnaissance system. Other sensors are carried in pod form. Manufactured 1983–1993.[1] Su-24MP ('Fencer-F')
Dedicated electronic signals intelligence (ELINT) variant, intended to replace the Yak-28PP 'Brewer-E'. First flight 14 March 1980 as T-6MP-25, 7 April 1983 as Su-24MP. The Su-24MP has additional antennas for intelligence-gathering sensors, omitting the laser/TV fairing, but retaining the cannon and provision for up to four R-60 (AA-8) missiles for self-defense. Only 10 were built.

Модификации: wikipedia
Су-24 — базовая модификация.
Су-24М — модернизированный бомбардировщик, первый полёт совершил в 1976 году. Установлена новая прицельно-навигационная система ПНС-24М «Тигр». Способен в автоматическом и полуавтоматическом режиме совершать полёт с огибанием рельефа местности на высоте от 50 м. Выпущено 770 шт.
Су-24М2 — вторая модернизация бомбардировщика (1999 год)
Су-24МП — постановщик помех, первый полёт совершил в декабре 1979 года. Выпущено 10 самолётов
Су-24МР — самолёт-разведчик, первый полёт совершил в сентябре 1980 года. Выпущено 130 самолётов
Су-24МК — экспортный вариант Су-24М, первый полёт совершил в 1987 году.

 above: NEW! MedRes! Lyulka AL-21 F13  Berlin-Gatow Air Force museum  below: NoHigher!


above: NEW! A. Lyulka - Ljulka jet engine design bureau
above: NoHigher!   below: MedRes!

above: Left: MedRes!  Right: MedRes!    below: NEW! NoHigher!  bottom: Su-24M2
 above: MedRes!   below: Left: MedRes!  Right: MedRes!  WSO-navigator dashboard
below: NEW! HiRes! linedrawing



Su-24M above: MedRes!    below: MedRes!   sourceavsimrus.com

Су-24 Пилотаж кабины

above: MedRes! Su-24 central instrument panel  sourcewww.museum.ucoz.ru

above: Russian made pilot watches: Left: NoHigher! 'Strela' "Sturmanskie"  Right: MedRes! 'Vostok' - "N1 Rocket". - авиационные пилотаж Часы; Стрела- "Штурманские" – Восток - "Н1Ракет"

Пилотаж - Pilotage Lounge Cafe - авиатор часы - aviator watches


aboveNoHigher! Original photo: Aviaciya Kosmonavtika      below: TuAF Incirlik: 015-09-07 CNEWS US MIDEAST CRISIS TU.
above: NoHigher!  below: MedRes! The Syrian crisis and Military bases of Middle-east area.

above: Left: MedRes! Mediterranean naval forces   Right: MedRes! NATO's bases and nukes
above: HiRes! president Vladimir Putin
above & below: Juci'bacsi's repro collection from GFR 'Soldat und Technik' revue 1980's
NEW! Russian Navy: 'Slava' class Missile Cruiser (CG): above: MedRes!   below: HiRes!
 above: HiRes!
 above: NoHigher!    below: NEW!

 above: NoHigher!  below: MedResDiyabarkir Tu AFB

above: Two map: NoHigher!

 Boeing E-3A AWACS (Airborne Early Warning & Control System) - (Repülőgépfedélzeti Korai Előrejelző és Ellenőrző Rendszer - RKEER) - it was on air from Incirlik NATO AFB time of action.

above: NEW! NoHigher!  (general) Sorry!

 above: MedRes! one Boeing B-737-7ES AEW&C (Airborne Early Warning & Control)  -  of the 3 pcs. "Peace Eagle" Wedgetail SLAR locator (Side Looking Array Radar)


above: Left: HiRes! Right: MedRes!  below: MedRes!   bottom: cutaway MedRes!
above: NEW! MedRes! Network Warfare - Hálózatközpontú Hadviselés   below: NEW!
above: Radar ecran-scene of  Shotdown

above: NEW! MedRes! Surveillance Radar ekran (General graphics) - Felderítő radar képernyője
 aboveHiRes! Air Navigation Chart
aboveMedRes! Googleearth   below: MedRes! Sekvential zoom of neuralgical site is province Hatay "basket" - Törökország "Vakbele"

above: MedRes! province of Hatay of Turkey    below: MedRes!
Hu. text: A török F-16-os vadászgép jóval az előtt kilőtte rakétáját az orosz Szu-24-es vadászbombázóra, hogy az megközelítette volna Törökország légterét - mondta az orosz légierő parancsnoka Viktor Bondarjev. Az orosz gép 34 percig volt látható a török radarokon, de egyetlen figyelmeztetést sem kapott. Az orosz légierő parancsnoka szerint egyenesen csapdába csalták a vadászbombázót.
A Szu-24-es elleni támadás szándékos volt és előre eltervezett - ismertette a keddi események részleteit a parancsnok a sajtó munkatársaival.
November 24-én kedden reggel két Szuhoj Szu-24-es harcászati vadászbombázó szállt fel a Latakia közelében található Hmejmim légibázisról, hogy légicsapást mérjen a terroristák állásaira Kepir, Mortlu és Zahia települések közelében, Szíria északi részén. Mindkét harci gépen négy OFAB-250 repeszromboló bomba volt, amelyek hatalmas pusztításra képesek.
Tíz perccel később az orosz bombázók beléptek a török radarok hatósugarába és felvették a pozíciójukat a célterületen, 5800 méteres magasságban.
Mintegy húsz perccel azután, hogy a célterületre érkeztek, az orosz pilóták megkapták a terrorista csoportok koordinátáit és végrehajtották a légicsapásokat. Közvetlenül ezután támadta meg a diyarbakiri légibázisról felszálló török F-16-os a pilóta Oleg Peskov alezredes és Konsztantyin Murahtyin százados Szu-24-es vadászbombázóját. A pilóta és a navigátor a gép lelövése után katapultált, a pilótát az ejtőernyős ugrás közben a Türkomán lázadók lövései még a levegőben eltalálták, már holtan ért földet. A mentési műveletben TOW irányítható páncéltörő rakétával lelőtték az orosz légierő egyik Mi-8 helikopterét is, egy orosz katona életét vesztette.
A százados közölte, hogy a kórházból távozva vissza kíván térni a Hmejmim légi támaszpontra. "Türelmetlenül várom, mikor írnak ki a kórházból, hogy azonnal visszatérjek a harcoló alakulathoz. Kötelességem megfizetni a parancsnokért" - mondta a Rosszija-1 orosz televíziónak.
Az orosz vadászbombázó megtámadásához a török F-16-osnak be kellet lépnie Szíria légterébe, ahol becslések szerint 40 másodpercig tartózkodott. Miután 5-7 kilométeres távolságból elindította AIM-9X "Sidewinder" levegő-levegő rakétáját az F-16-os azonnal a török határ felé fordult és csökkentette magasságát, így kikerült a Hmeimim légibázison működő orosz radarok hatósugarából.
A török vadászgép 2 kilométerre hatolt be a szír légtérbe. A másik Szu-24M legénysége tisztán látta a török F-16-os rakétatámadását és azonnal jelentették az esetet az orosz bázisnak.
Viktor Bondarjev úgy véli, a török gépeknek nem lett volna elég idejük felszállni a bázisról és elérni a helyszínre, ha nem állítottak volna csapdát a Szu–24-esnek. Becslések szerint 46 perc alatt érhetett volna a támadási zónába a két F-16-os a diyarbakiri légibázisról, amely azt bizonyítja, hogy várták az orosz gépeket. Az Egyesült Államok ismeri az orosz gépek repülési terveit
Az időzítés Vlagyimir Putyin elnöknek is gyanús. Áttételesen az amerikaiakat tette felelőssé, akik pontosan ismerik az orosz gépek repülési terveit és útvonalait. 
A török hadsereg nem csak egyszerűen megszegte a nemzetközi törvényeket, de soha nem kért bocsánatot a történtekért és nem ajánlotta fel segítségét a lelőtt orosz gép legénységének keresésére sem.
source: facebook - fullánk/oroszhírek
Rákérdezett ugyanis a csatorna Törökország toportyánjának érzéseire, ami az orosz Sz-400 as légvédelmi rakétarendszer üzembe helyezése váltott ki belőle. 
A zavarodott elméjű Erdogan úgy válaszolt, hogy “amennyiben a Szíria légterébe belépő török repülőgépeknek bántódása esnék az orosz erők részéről, az háborús oknak tekintendő, és Törökország egy ilyen helyzetnek megfelelően fog cselekedni!”
Ismét újabb nézőpont: figyelmeztetés nélkül lőttek a törökök?
A török ATV televízió állítja, hogy az orosz Szu-24-est lelövő török F-16-os pilótája sms-ben írta meg egyik barátjának, hogy megparancsolták neki a felettesei, hogy ne figyelmeztesse az orosz gépet csak lőjék le. “Nem figyelmeztettük csak tüzeltünk” írta egy magát megnevezni nem akaró szintén katonának a pilóta.

Nógrádi Györgyhttps://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=_LF9i1g80yg nógrádi

Türk Hava Kuvvetleri (komutanlığın adı: Türk Hava Kuvvetleri Komutanlığı, kısaltması: T.Hv.K.K.), 1911 yılında kurulan ve 2015 sayımlarına göre envanterinde 595 adet hava aracı barındıran, barışta Türk Hava Sahası'nı savunan, savaşta kara ve deniz kuvvetlerine destek veren kuvvettir. Dünyada gece harekatı yapabilen 4 hava kuvvetlerinden biridir. Komutanı Orgeneral Abidin Ünal'dır. sourcetr.wikipedia.org/Hava_Kuvvetleri

 above : HQ of  Turkish Air Force in Ankara   below: MedRes! organization of THK

The Turkish Air Force (Turkish: Türk Hava Kuvvetleri) is the aerial warfare service branch of the Turkish Armed Forces. The Turkish Air Force can trace its origins back to June 1911 when it was founded by the Ottoman Empire, however, the air force as it is known today did not come into existence until 1923 with the creation of the Republic of Turkey.The Turkish Armed Forces initiated a $160 billion (excluding the yearly military budget) modernization program. $45 billion is earmarked to go to the overhaul of the Turkish Air Force. As part of this program, Ankara aims to commission new combat aircraft (consisting of TAI TFX and Lockheed Martin F-35 Lightning II) and helicopters (consisting of heavy lift, attack, medium lift and light general purpose helicopters).According to Flight International (Flightglobal.com) and the International Institute for Strategic Studies, the Turkish Air Force has an active strength of 60,000 military personnel and operates approximately 668 manned aircraft (2014).   https://en.wikipedia.org/Turkish_Air_Force


above: Coat of Arms: Türk Hava Kuvvetleri - Turkish Air Force - Török Légierő címere

Военно-воздушные силы Турции (тур. Türk Hava Kuvvetleri) — один из видов вооружённых сил Турецкой Республики.
ВВС Турции были основаны в 1911 году, однако практически прекратили существование после Первой мировой войны и в 1920-е годы воссоздавались заново. К 1940 году Турция располагала крупнейшими ВВС в регионе Ближнего Востока и Балканского полуострова.Турецкие военно-воздушные силы участвовали во вторжении на Кипр (1974) и в военных операциях на Балканах в 1990-е годы, а также периодически привлекаются к военным действиям внутри страны.  sourcehttps://ru.wikipedia.org/TBBC

above: NoHigher! table of TuAF types    source: wikipedia
above: MedRes! Hu. text

above: NoHigher!   below: MedRes! F-16D Block 50 CFT:conformal fuel tanks APG-68 CCIP

above: Left: NoHigher! TuAF  Right: MedRes! USAF 

above: Left: MedRes!  Right: MedRes! Italeri-ESCI scale 1:12 cockpit assembly kit
above: MedRes!     below: NoHigher! WSO's seat's dashboard

 MedRes! FBW: "Fly By Wire" HOTAS: Hands On Throttle And Stick - with computer control! - KGéB: Kezek a Gázkaron és Botkormányon  "Repülj vezetékkel"   (Villanykormányzás" - Kompjúterrel!)

Lockheed Martin (NYSE: LMT) is an American global aerospace, defense, security and advanced technologies company with worldwide interests. It was formed by the merger of Lockheed Corporation with Martin Marietta in March 1995. It is headquartered in Bethesda, Maryland, in the Washington, DC, area. Lockheed Martin employs 116,000 people worldwide. Marillyn Hewson is the current President and Chief Executive Officer.
Lockheed Martin stands as one of the world's premier companies in the aerospace, defense, security, and technologies industry; it is the world's largest defense contractor based on revenue for fiscal year 2014. In 2013, 78% of Lockheed Martin's revenues came from military sales; it topped the list of US federal government contractors and received nearly 10% of the funds paid out by the Pentagon. In 2009 US government contracts accounted for $38.4 billion (85%), foreign government contracts $5.8 billion (13%), and commercial and other contracts for $900 million (2%).
Lockheed Martin operates in five business segments; this comprises Aeronautics, Information Systems & Global Solutions, Missiles and Fire Control, Mission Systems and Training, and Space Systems. The company has received the Collier Trophy six times, including in 2001 for being part of developing the X-35/F-35B LiftFan Propulsion System, and most recently in 2006 for leading the team that developed the F-22 Raptor fighter jet. Lockheed Martin is currently developing the F-35 Lightning II and leads the international supply chain, leads the team for the development and implementation of technology solutions for the new USAF Space Fence(AFSSS replacement) and is the primary contractor for the development of the Orion Spacecraft command module. The company is also investing into the exploration of emerging capabilities in the areas of healthcare systems, renewable energy systems, intelligent energy distribution and compact nuclear fusion.   https://en.wikipedia.org/wiki/Lockheed_Martin

above: NEW! MedRes!

above: MedRes!   below: MedRes! IDF IAF F-16 with wingtip AIM-9X
above: NEW! MedRes!
 NEW! four: Pratt & Whitney F-100 PW-100/200 afterburner jet-engine  above: NoHigher! & below: MedRes!

 above: MedRes! TuAF F-16 block-50 takeoff
 above: MedRes! F-16C 'Fighting Falcon' of 182nd Filo Turkish Air Force  souce: wikipedia
above: MedRes! Lockheed Martin F-16D 'Fighting Falcon' Turkey Air Force  sourcefightersweep
above: MedRes!

above: MedRes!    below: NEW! MedRes!
 Cutaway drawings: above: MedRes!    below: MedRes!
above: MedRes!     below: MedRes! Polish AF
 

aboveBewaffnungs Möglichkeiten an der F-16 source: Pinterest (upload by user)   below: Raytheon AIM-9F "Sidewinder"

U.S. Raytheon AIM-9X "Sidewinder" Infrared-tracking, short-range multi-mission missile: wikipedia
The AIM-9 Sidewinder is a short-range air-to-air missile developed by the United States Navy in the 1950s. Entering service in 1956, variants and upgrades remain in active service with many air forces after five decades. The United States Air Force purchased the Sidewinder after the missile was developed by the United States Navy at China Lake, California. It is one of the most widely used missiles in the world, equipping most western-aligned air forces and, through the K-13 version, many former Soviet-aligned forces as well. The AIM-9 Sidewinder is the most advanced infrared-tracking, short-range air-to-air and surface-to-air missile in the world. It is configured for easy installation on a wide range of modern aircraft, including the F-15, F-16, F/A-18 and F-4 fighters, A-4, A-6 and AV-8B attack aircraft, and the AH-1 helicopter. Allied aircraft configured for Sidewinders include the Tornado, the JA-37 Viggen and the Sea Harrier.
A true dual use missile, AIM-9X is effective in either air-to-air or surface-to-air applications with no modifications required to the missile. It is compatible with the U.S. Army’s ground-based multi-mission launcher. Over the years, the Sidewinder's effectiveness and all-aspect capabilities have been combat-proven in several theaters throughout the world. The AIM-9X developed by 'Raytheon's engineers, entered service in November 2003 with the USAF (lead platform is the F-15C; the USN lead platform is the F/A-18C) and is a substantial upgrade to the Sidewinder family featuring an imaging infrared focal plane array (FPA) seeker with claimed 90° off-boresight capability, compatibility with helmet-mounted displays such as the new U.S. Joint Helmet Mounted Cueing System, and a totally new three-dimensional thrust-vectoring control (TVC) system providing increased turn capability over traditional control surfaces. Utilizing the JHMCS, a pilot can point the AIM-9X missile's seeker and "lock on" by simply looking at a target, thereby increasing air combat effectiveness.It retains the same rocket motor, fuze and warhead of the 9-"Mike", but its lower drag gives it improved range and speed.AIM-9X also includes an internal cooling system, eliminating the need for use of launch-rail nitrogen bottles (U.S. Navy and Marines) or internal argon bottle (USAF). It also features an electronic safe and arm device similar to the AMRAAM, allowing reduction in minimum range and reprogrammable InfraRed Counter Counter Measures (IRCCM) capability that coupled with the FPA provide improved look down into clutter and performance against the latest IRCM. Though not part of the original requirement, AIM-9X demonstrated potential for a Lock-on After Launch capability, allowing for possible internal use for the F-35, F-22 Raptor and even in a submarine-launched configuration for use against ASW platforms. The AIM-9X has been tested for a surface attack capability, with mixed results. Testing work on the AIM-9X Block II version began in September 2008. The Block II adds Lock-on After Launch capability with a datalink, so the missile can be launched first and then directed to its target afterwards by an aircraft with the proper equipment for 360 degree engagements, such as the F-35 and F-22. By January 2013, the AIM-9X Block II was about halfway through its operational testing and performing better than expected. NAVAIR reported that the missile was exceeding performance requirements in all areas, including lock-on after launch (LOAL). One area where the Block II needs improvement is helmetless high off-boresight (HHOBS) performance. It is functioning well on the missile, but performance is below that of the Block I AIM-9X. The HHOBS deficiency does not impact any other Block II capabilities, and is planned to be improved upon by a software clean-up build. Objectives of the operational test were due to be completed by the third quarter of 2013. However, as of May 2014 there have been plans to resume operational testing and evaluation (including surface-to-air missile system compatibility).As of June 2013, Raytheon has delivered 5,000 AIM-9X missiles to the armed services. 

In February 2015, the U.S. Army successfully launched an AIM-9X Block II Sidewinder from the new Multi-Mission Launcher (MML), a truck-mounted missile launch container that can hold 16 of the missiles. The MML is part of the Indirect Fire Protection Capability Increment 2-Intercept (IFPC Inc. 2-I) to protect ground forces against cruise missile and unmanned aerial vehicle threats. The X-model Block II Sidewinder has been determined by the Army to be the best solution to CM and UAV threats because of its passive IIR seeker. The MML will complement the AN/TWQ-1 Avenger air defense system and is expected to begin fielding in 2019.The AIM-9X® Block II is the current version of the AIM-9 Sidewinder short range missile family in use by more than 40 nations throughout the world. This next generation Sidewinder missile is in its 14th year of production. AIM-9X is actively deployed on U.S. Navy and Air Force F-15, F-16, and F-18 aircraft, and is further deployed in the air forces of 18 international customers. The AIM-9X Block II adds a redesigned fuze and a digital Ignition Safety Device that enhances ground handling and in-flight safety. The Block II variant also features updated electronics that enable significant enhancements, including lock-on-after-launch capability using a new weapon datalink to support Beyond Visual Range engagements.
above: MedRes! AIM-9D

Type Short-range air-to-air missile Place of origin United States Service history In service 1956–present Production history Manufacturer Raytheon Company Ford Aerospace
Loral Corp. Unit cost US$603,817(AIM-9X Blk II FY15) Produced September 1953 Specifications
Weight 188 pounds (85.3 kg) Length 9 feet 11 inches (3.02 m)Diameter 5 in (127.0 mm) Warhead WDU-17/B annular blast-fragWarhead weight 20.8 lb (9.4 kg)
Detonation mechanism IR proximity fuse Engine Hercules/Bermite MK 36 Solid-fuel rocket Wingspan 11 in (279.4 mm) Operational range 0.6 to 22 miles (1.0 to 35.4 km) Speed Mach 2.7
Guidance system Infrared homing (most models) semi-active radar homing (AIM-9C)
above: AIM-9X missile labelled. Sometimes referred to as the new Sidewinder
Hu. text: Az AIM–9 Sidewinder passzív infravörös önirányítású, kis hatótávolságú, levegő-levegő rakéta. A Sidewinder-t általában repülőgépek hordozzák, de újabban már bizonyos harci helikopterekre is felszerelik. Nevét a szarvas csörgőkígyóról kapta (latinul: Crotalus cerastes, angolul: Sidewinder snake), mert ez a kígyó is testhőmérséklete alapján találja meg áldozatát. A Sidewinder volt az első igazán hatékony levegő-levegő rakéta, így széles körben utánozták vagy másolták. Legújabb változatait a mai napig használják számos ország légierejénél.  sourcehu.wikipedia.org/AIM-9-Sidewinder

above: NEW! NoHigher! 'Raytheon' AIM-9X

The Raytheon Company is a major American defense contractor and industrial corporation with core manufacturingconcentrations in weapons and military and commercial electronics. It was previously involved in corporate and special-mission aircraft until early 2007. Raytheon is the world's largest producer of guided missiles. Established in 1922, the company reincorporated in 1928 and adopted its present name in 1959. The company has around 63,000 employees worldwide and annual revenues of approximately US$25 billion. More than 90% of Raytheon's revenues were obtained from military contracts and, as of 2012, it was the fifth-largest military contractor in the world, and is the fourth largest defense contractor in the United States by revenue. Raytheon's headquarters moved from Lexington, Massachusetts, to Waltham, Massachusetts, in 2003. The company was previously headquartered in Cambridge, Massachusetts, from 1922 to 1928, Newton, Massachusetts, from 1928 to 1941, Waltham from 1941 to 1961, Lexington from 1961 to 2003, and back to Waltham from 2003 onwards. en.wikipedia.org/Raytheon


above: Left: MedRes!   Right: HiRes!
below: MedRes!


above: HiRes! IAF (Israeli Air Force) F-16 Block 50: Illuminating HUD   source: facebook
 above & below: NEW! Kaiser/Rockwell HUD
 HUD: Head Up Display  - Fejed Fel a Kijelzőre (FFK)  (Reflex visier)   below: NEW!

above: NEW! MedRes! Left: APG-66   Right: APG-68 radar   below: MedRes! APG-68

 above: NEW! Schematic Diagram of the 'Doppler' Pulse Radar

above: NEW! NoHigher! RWR AN/ALR-69 (Radar Warning Receiver) Top

Radar Warning Receiver (RWR) systems detect the radio emissions of radar systems. Their primary purpose is to issue a warning when a radar signal that might be a threat (such as a police speed detection radar) is detected. The warning can then be used, manually or automatically, to evade the detected threat. RWR systems can be installed in all kind of airborne, sea-based, and ground-based assets (such as aircraft, ships, automobiles, military bases). This article is focused mainly on airborne military RWR systems; for commercial police RWR systems, see radar detector.
Depending on the market the RWR system is designed for, it can be as simple as detecting the presence of energy in a specific radar band (such as police radar detectors). For more critical situations, such as military combat, RWR systems are often capable of classifying the source of the radar by the signal's strength, phase and waveform type, such as pulsed power wave or continuous wave with amplitude modulation or frequency modulation (chirped). The information about the signal's strength and waveform can then be used to estimate the most probable type of threat the detected radar poses. Simpler systems are typically installed in less expensive assets like automobiles, while more sophisticated systems are installed in mission critical assets such as military aircraft.  /en.wikipedia.org/Radar_warning_receiver


above: Right: MedRes!
above: MedRes!    below: NoHigher!
below: AIM-9 test hit to F-4 'Phantom'
Here’s the Russian version of the Su-24 shootdown:
On Nov. 24, a Su-24M Fencer bomber was shot down by a TuAF F-16 near the Turkey-Syria border. The Turkish Air Force claims the Russian bomber violated the Turkish airspace after ignoring several radio warning issued by a GCI (Ground Controlled Intercept) radar station.
Although the violation (the last in a series of alleged incursions) was extremely short (17 seconds) the intruding Su-24 was hit by an air-to-air missile and caught fire. Both crew members ejected: one died after being fired upon while descending towards the ground; the other one was rescued by a CSAR (Combat SAR) mission. However, the Russian Air Force has a different version of the story.
Here’s the release by the Russian MoD (highlights mine):
“In the course of appearance of different versions concerning circumstances of the attack on the Russian Su-24M aircraft carried out by the Turkish F-16 fighter in the sky over Syria on November 24, the Russian Defence Ministry presents facts of this situation unprecedented in its disloyalty.
The accident happened on November 24. Combat loss of the Su-24M, tail number 83, was caused by fire engagement.
At 9.15 (MSK) it was assigned to carry out strike near Kepir-Motlu-Zahiya located in the north of Syria.
This task was assigned to two Su-24M aircraft crews, including one of pilot Lieutenant Colonel Oleg Peshkov and Captain Konstantin Murakhtin (aircraft number 83, with combat payload four OFAB-250-270 air bombs).
The crews were assigned to conduct combat air patrol near Maarrat al-Numan at flight levels of 5800 m and 5650 m correspondetly.
The aircraft took off from the Hmeymim airbase at 9:42.
At 9:52, the Su-24M entered detection zone of the Turkish Air Force radar means and was under their coverage in the course of 34 minutes.
After 20 minutes passed since the crew had entered its area of responsibility, the Command centre of the Hmeymim airbase ordered it to eliminate militants in the area.
The crews bombed two assigned targets and turned to the left to make another approach for destruction of two remaining targets.
As it was carrying out an airstrike at the target located 5.5 km to the south of the Turkish border, at 10:24 the crew led by Lieutenant Colonel Peshkov O.A. launched bombs at the target and was then downed by an “air-to-air” missile from an F-16 fighter of the Turkish Air Force, which had performed take-off from the Diyarbakir airfield of the 8th Air Brigade located in the territory Turkey.
During the analysis of video air situation display provided by the Command Centre of the Syrian Air Force and Air Defence, an aerial target was spotted, moving from Turkey in the direction of the state border at the speed of 810 kmph and with the heading of 190 degrees.
After the Turkish fighter approached the Su-24M at a range equal to the range of a missile launch (equal to 5-7 km, which proves that the F-16 was in the Syrian air space), it quickly maneuvered to the right, lowered, and disappeared from the display of the air situation display.
According to the objective monitoring data received from the air defence means, the Turkish jet remained in the Syrian air space for 40 seconds and dived 2 km into Syrian territory, while the Russian bomber did not cross the Turkish border.
The crew of the leading aircraft confirms the missile launch. After the launch and a left turn for heading 130 degrees, they observed a flash and a tail of white smoke, which he reported to the flight control officer.
At 10:25, the flight control officer registered that the mark from the Su-24M aircraft disappeared from the radars. The further requests and the requests of the leader crew of the Lieutenant Colonel Peshkov remained without answer.
The estimated time of arrival of an F-16 aircraft from the military airfield Dyabakyr from the stand-by position on the ground to the possible place of missile launch constitutes 46 minutes (15 minutes for preparation and take-off, 31 minutes – flight time needed to arrive at the firing point).
Thus, interception of a Su-24M aircraft from the stand-by position on the ground from the military airfield Dyabakyr is impossible as the necessary time for approaching the target exceeds the minimum time needed for attack by 12 minutes.
Objective monitoring data received from the Syrian radar stations confirmed the presence of two F-16’s in the duty zone from 9:11 till 10:26 min (for 1 h 15 min) at the altitude of 2400 metres, that shows that the operation was planned beforehand and the fighters were ready to attack from the air ambush over the territory of Turkey.
It is to be mentioned that the fighter aircraft stopped maneuvering in the duty zone an headed rapidly to the offset point 1 minute and 40 seconds before the maximum approach of the Su-24M aircraft to the Syrian-Turkish border. The method the F-16 aircraft entered the engagement zone (not by the curve of pursuit) shows that it was vectored from the ground.
Actions of the Turkish aircraft after launching of missiles over the territory of Syria ­- the wind-down turn with loss of altitude and going under the lower range line of the air defence means – also speaks for the fact that the perfidious crew’s actions were planned beforehand.
Objective monitoring data from the Hmeymim airbase and the leader aircraft did not register any request made by the crew of the Turkish aircraft to the Russian pilots on the pre-arranged frequency.
The readiness of the Turkish media to cover this incident is also surprising.
The strike with the “air-to-air” missile was made by a pilot of the F-16 aircraft of the Turkish Air Force at 10:24 and just in an hour and a half the video showing the falling warplane was published on the YouTube video hosting site by the Turkish private television company. The angle of the footage allows to define the possible place of recording. It is situated in the area controlled by the radical terrorist groupings consisting of people from the North Caucasus and the former republics of the USSR. The operator had known in advance the time and place, which would be the best for recording the exclusive footage.
Rapid appearance of militants’ groups in the landing area and publication of the video in the Internet just 1.5 hours after the accident show that the terrorists had been informed in advance about the prepared provocation for its videoing and publication of the materials in social media on the Internet.
All these facts clearly show the earlier preparation for downing of the aircraft and the coverage of those events using the Turkish Air Force, illegal armed groups and Turkish information agencies along with active support of the media.
Since the signing of the mutual understanding memorandum between the Russian Ministry of Defence and the Department of Defence of the USA on October 23, 2015, the Command of the Russian air group has undeviatingly taken all measures to prevent incidents between Russian military aircraft and warplanes belonging to the Coalition countries.
In accordance with these agreements, the Russian Air Force Command Centre at the Hmeymim airbase had informed representatives of the US Air Force concerning the engagement areas and echelons of a pair of Russian Su-24M bombers in advance.
That is why statements made by different officials from Turkey concerning that they had not identified the Russian aircraft are, at least, confusing.
Moreover, the Turkish military command has violated all articles and dispositions of the international law that regulates defence of the state border in the air space.
It is to be stressed that there were neither apologies, nor offers of help in positioning and evacuation of the downed crew received from the Turkish party after the tragedy happened.
In conclusion, it is necessary to touch upon the subject of the search-and-rescue operation conducted to evacuate the navigator, Captain Konstantin Murakhtin from the landing location .
First of all, the Command expresses its gratitude to all the members of the operation for their accurate, coordinated work, their tenacity and composure shown in the most difficult situation at night, surrounded by terrorists. Their work helped to bring the ejected navigator to the base.
As soon as Captain Murakhtin was safe, massive airstrikes were made by Russian aircraft and the Syrian rocket artillery on the area occupied by terrorists who had been actively searching for him.
In conclusion, it must be said that the Aerospace Forces Command is proud of its pilots, technicians, commanders, and maintenance personnel, which carry out combat missions to fight international terrorism in Syria.
The Command wishes to express its deepest condolences to the families of Lieutenant Colonel Oleg Peshkov and Private Alexander Pozynich, who lost his life rescuing the crew.
The families of the servicemen will not be left on their own and they will receive all required assistance.”
So, summing up, the Russian Air Force believes that the TuAF have established Combat Air Patrol (CAP) stations along the border (for years…) to ambush Russian (or Syrian) planes passing close by its F-16s.
Furthermore, it’s worth noticing that the entire “ambush” was monitored by the Syrian Air Defense and that, once again, the Russian MoD said that the F-16s did not make an attempt to radio the warning, but did not mention the GCI station that actually radioed the warnings.
Following the incident, Ankara said that the warnings, on a dedicated mutually agreed radio channel and the international Guard (emergency) channel (243.0/121.5 MHz – that the Su-24M is not able to monitor with the current radio equipment), were not answered by the Russian plane that continued to fly towards the Turkish airspace, leading the Turkish Air Force to believe the intruding aircraft was not Russian but Syrian.
In the meanwhile, Moscow has deployed the S-400 air defense system at Latakia, moved the Moskva guided-missile cruiser off the airbase and decided to escort its bombers with the Su-30SM Flankers.

above: MedRes! Righthand SPO-15L RWR (MiG-21 silhuette) - СПО-15ЛМ (изделие Л006 «Берёза») 

above: MedRes! Central dashboard of Su-24 with RWR (Radar Warning Receiver) display (SPO-15) up - Radar Besugárzásjelző (RBJ) "harcászati Beszarásjelző"

Станция СПО-15ЛМ (изделие Л006 «Берёза») предназначена для предупреждения экипажа об облучении их летательного аппарата (с любого направления) радиолокационными средствами управления зенитных управляемых ракет (ЗУР), бортовыми радиолокационными средствами перехвата и прицеливания, а также любыми радиолокационными средствами, работающими в диапазоне данной станции.
Станция СПО-15ЛМ обеспечивает:
обнаружение и определение точного пеленга излучения в горизонтальной плоскости со стороны передней полусферы и грубого пеленга излучения (справа и слева) со стороны задней полусферы;
определение направления излучения (сверху или снизу) в вертикальной плоскости;
определение параметров и режима работы облучающих радиолокациооных средств;
решение динамики сближения с главным атакующим средством или удаления от него;
выбор главного (наиболее опасного) атакующего средства.
Информация об облучении летательного аппарата, выдаётся световыми сигналами на индикаторе и звуковыми сигналами в телефонах членов экипажа, причем в телефоны летчика (членов экипажа) выдаются:а) звуковые сигналы частотой 400 Гц при облучении летательного аппарата
радиолокационной станцией (РЛС), работающей в режиме обзора;б) звуковые сигналы частотой 800 Гц при облучении летательного аппарата РЛС,
работающей в режиме сопровождения;в) прерывистые звуковые сигналы (с интервалом 0,25 с) частотой 800 Гц при
облучении летательного аппарата РЛС главного атакующего средства в режиме сопровождения.


aboveMedRes! ASO-2V IR flare - Infracsapda


above: NEW! NoHigherLeft: SzPO-10 1960's  Right: SzPO-15 1980's RWR

Станция предупреждения об облучении (сокр. СПО, иначе система предупреждения об облучении) — бортовое техническое средство, предназначенное для автоматического обнаружения излучения посторонней РЛС и предупреждения об этом экипажа. СПО применяются, главным образом, на самолётах и вертолётах военной авиации, также устанавливаются на кораблях, танках и других подвижных военных объектах.
Гражданское применение СПО имеет ограниченный характер, на частных автомобилях, для оповещения об облучении радарами служб контроля дорожного движения органов полиции (милиции). Необходимо отметить, что такие СПО (видовое наименование — радар-детекторы) в некоторых странах запрещены, однако, продаются они по всему миру и, часто, кроме функции обнаружения имеют функцию «антирадар». В СССР, в связи с недоступностью подобных устройств, владельцы транспортных средств нелегально устанавливали станции, собранные, как правило, кустарным способом из стандартных комплектующих авиационных СПО устаревших моделей[источник не указан 2346 дней].
Первая модель СПО или «станция защиты хвоста» типа «Товарищ» разработана В. В. Мацкевичем в 1945 г. и применялась в Корейской войне. СПО ранних моделей могли лишь указывать на наличие излучений заданных диапазонов частот по четырём секторам обзора, современные системы производят глубокую техническую и логическую обработку информации, умеют определять тип РЛС, выделять из множества сканирующих сигналов наиболее опасные, а также имеют антенны, позволяющие определять направление излучения в довольно узких пределах. Современные СПО по характеру излучения даже определяют тип воздушного судна-перехватчика. Как правило, в память системы введены все основные типы современныхлетательных аппаратов (самолётов, вертолётов и ракет) по характерным признакам применяемых РЛС.  https://ru.wikipedia.org/SPO

above: MedRes! RWR SzPO-10 "Syrena-3" - Создание страницы «СПО-10 ('''Сирена-3''')


above: SPO-10 RWR (Radar Warning receiver) - Radar Besugárzásjelző Készülék (RBSJK): Bottom: Left: NoHigher!  Right: HiRes!   below: NoHigher
MTV-1 Híradó:
Putyin: Súlyos következményei lesznek a lelőtt orosz gép incidensnek

above: NEW! HiRes! F-16 launch of AIM-9 
above: NEW! NoHigher! Original photoshoot: The shotdowner F-16 on Low-Level return route
above: MedRes! & below: Su-24 famous 'Zvezda' works K-36D ejection site

above & below: Das standart-rettungssystem aller modernen russischen Kampflugzeuge - der Katapultsitz K-36D   below: factors of regimes



above: Left: NoHigher! Vectors   Right: MedRes! Drawing    below: MedRes!

 above: MedRes!  below: NoHigher!
above: NoHigher!   below: MedRes!   source: facebook /Reuters


NEWabove: MedRes! Fume of Impact - becsapódás füstje  below: NoHigher! The wreck - A roncs

above: MedRes! R-855UM SAR emergency radio transmitter & receiver  "Priboy-2S"  Right: HiRes!

above: Left: Turkoman TOW  Right: US LAW APC's launch of  TOW ATGM
above: Juci"bacsi's dia-slide repro photo 1985s: BGM-71A TOW: Tube-launched Optically-tracked Wire-guided-missile P-ATGM: Portable - Anti-Tank Guided Missile - Hordozható Irányított Páncéltörő Rakéta (PTURSz)
Veres Viktor: A bevetés szabályai:
Hu. text: Provokáció történt. Ez a leggyakrabban elhangzó kifejezés a Szu-24-es lelövése kapcsán a két érintett fél politikusai részéről. De vajon ki provokált kit?
A következőkben az eddig tudott információk, valamint az általam ismert haditechnikai tárgyú információk alapján felmerült kérdéseimet osztom meg, hátha sikerül valamilyen választ találni a miértre.

Amit tudunk: tegnapelőtt, vagyis 2015. november 24.-én reggel a török légierő F-16-os vadászgépe egy -valószínűsíthetően- AIM-9X Sidewinder, infravörös vezérlésű rakétával lelőtte az Orosz Légierő szíriai hadműveletében részt vevő, a török légtérbe többször behatoló Szu-24-es csapásmérő repülőgépét. Az orosz gép kétfős személyzete sikeresen katapultált, de egyiküket, (a pilótát) barbár módon kivégezték az eddig mérsékeltnek tartott (NEM AZ ISIS-hez tartozó!!!) felkelők, akik -azt gondolom- ezzel az aljas cselekedetükkel elvesztették a „mérsékelt” jelzőre való jogosultságukat.
Az incidens után rendkívül feszültté vált a török-orosz viszony, más kontexusban szemlélve a NATO-orosz viszony, a két fél kölcsönösen egymást vádolja provokációval az incidensért.

Az előzményekről egy pár szóban: Oroszország szeptember 30.-án kezdett légicsapásokat Szíriában, a nemzetközi terrorizmus elleni harc jegyében. Ami elsőre annak is tűnhet hogy a Putyin beállt a terror illetve az Iszlám Állam elleni nyugati koalíció által vívott harcba, de jópár „apró” gond azért kapásból felmerült az orosz beavatkozás körül.

1. A szíriai polgárháború kezdete, vagyis 2011 óta amikor az ENSZ megpróbált valamilyen nemzetközi fellépést Szíriával szemben, épp az oroszok voltak azok, akik megvétózták az ENSZ Biztonsági Tanács ezirányú határozatát, mégpedig ha jól emlékszem négy alkalommal. Ugyanis Asszad elnök elmozdításával kétségessé válna a tartuszi kikötőben található, orosz használatban lévő szíriai bázisuk sorsa, ami pedig stratégiai fontosságú Putyinnak. Hogy miért?:
Tartusz elsősorban az orosz tengaralattjárók Földközi tengeri bázisául szolgál, amelyek innen dolgoznak, főleg az amerikai haditengerészet 6. flottájára. A 6. Földközi-tengeri flottában állandó jelleggel minimum egy nukleráris meghajtású repülőgép-hordozó és egy ugyancsak nukleáris meghajtású rakétahordozó-tengeralattjáró tevékenykedik.
Az orosz atomtengeralattjáróknak a “klasszikus” elrettentésen -vagyis a “mi is itt vagyink az atomrakétáinkkal”- kívül feladatuk még a hírszerzés és “elektronikai porszívózás”, vagyis figyelni az amerikai flotta mozgását, valamint egyfajta elektronikai hadviselés, ami az amerikai hajók és tengeralattjárók rádiójeleinek begyűjtését, elemzését jelenti. Az ezekből nyert információk segítségével fejleszteni tudják a saját EW (rádióelektronikai) harci potenciáljukat, amellyel egy esetleges konfliktus esetén hatékonyan tudják zavarni a másik fél radarjait, kommunikációját, fegyverzet-irányítását, stb. Tehát Tartusz létfontosságú Putyin számára, így Asszad hatalomban maradása is.
Ráadásul az időzítés is több mint érdekes, ugyanis az oroszok akkor kezdték el a légicsapásokat, amikor:
a: Asszad vészesen meggyengült, mivel a felkelők egyre-másra érték el a katonai sikereket
b: A főleg szíriai menekültek által okozott krízis miatt az EU meggyengült.

Szerintem Putyint akár az is motiválhatta a légicsapások elindításában (dátum), hogy a légicsapásokkal két legyet üthet egy csapásra, vagyis megerősíti Asszadot és az EU-val szemben ismét tárgyalási pozícióba kerülhet (az ukrán válság miatti szankciók miatt az orosz gazdaság megroppant) , mivel az EU-t meggyengítő menekülthullámot a szíriai rendezéssel megállítva, egyfajta megmentői szerepben tetszeleghet.
De úgy tűnik, elszámította magát. Megint.

2. Az orosz légicsapások jelentős része -a hírek valamint e szerint a térkép szerint: http://syria.liveuamap.com/ (ahol a szürke színnel jelölt részek az ISIS által ellenőrzött területeket, a piros körben lévő bombák pedig az orosz támadásokat jelölik)- nem az Iszlám Állam és az általa felügyelt területek, hanem a mérsékeltnek tartott felkelők ellen irányulnak, ami jelentős tiltakozást váltott ki mind a nyugati világ, mind több arab ország részéről. Ennek ellenére az oroszok továbbra is leginkább lakott területeket, illetve a mérsékeltnek tartott lázadókat bombáznak. November 24.-én is -ennek később lesz még jelentősége- a török határ menti, türkmének által felügyelt illetve lakott részre „dolgozott” az orosz Szu-24-es.

3. A mostani incidens utáni napon már tele volt a média azzal a hírrel, hogy az oroszok a legmodernebb Sz-300-as és Sz-400-as föld-levegő légvédelmi rendszereket telepítenek Szíriába, valamint a földi csapásmérő gépeket erős vadászfedezettel fogják alkalmazni.
Ezzel csak az a gond, hogy ezt már a szíriai beavatkozás elején bejelentették, illetve részben már át is telepítették ezeket az eszközöket. Többeknek -köztük nekem is- már akkor felszaladt a szemöldökük erre a hírre, ugyanis a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezetnek nincsen légiereje, egyáltalán semmilyen repülőeszköze. Ráadásul az említett légvédelmi rakétarendszerek nemcsak repülőeszközök, hanem robotrepülőgépek, sőt egyes szakértők szerint akár ballisztikus rakéták ellen is hatásos védelmet biztosítanak. Amely eszközök aztán főleg nincsenek az ISIS kezében.
Akkor ki ellen készültek védeni az oroszok a Latakia légibázist, illetve a többi szíriai bázisaikat?
Csak nem a törökök/NATO ellen?

Idézet: „A harcászati információk alapján olyan fegyverrendszereket is áthelyeztek az oroszok, amelyeknek nem sok közük van az Iszlám Állam elleni harchoz, de jól bevethetők például a felkelőket segítő légierővel szemben; Moszkva ugyanis MIG–31 Foxbat típusú, illetve SU–27 Flanker típusú, negyedik generációs nehéz elfogó vadászrepülőgépeket is küldött Szíriába. Erre a lépésre Philip Breedlove, a NATO Szövetséges Hadműveleti Részlegének európai főparancsnoka (SACEUR) Washingtonban csak annyit reagált, hogy „én még sosem láttam, hogy az Iszlám Állam repülőgépeket használna, amelyekkel szemben ilyen fejlett elfogó vadászgépeket kellene bevetni.” Breedlove kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy az oroszok a betelepített SA–15 és SA–22-es légvédelmi elhárító rendszerekkel egy úgynevezett A2/AD berepülési tilalmi zónát alakíthatnak ki a Földközi-tenger északkeleti térségében. Ehhez jönnek még hozzá azok a régóta köztudatban lévő pletykák, amelyek alapján Moszkva olyan SZ–300-as légvédelmi rakétakomplexumokkal akarja „megtámogatni” Bassár el-Aszadot, amelyek nagy hatótávolsága miatt igen nagy veszélyt jelentenek még a legmodernebb nyugati harci gépekre is. „ 2015. október 9. Vagyis több mint másfél hónappal a Szu-24-es lelövése ELŐTT. Forrás: http://www.hetek.hu/…/haborut_robbanthat_ki_az_orosz_provok…

4. Az orosz beavatkozás kezdete óta több alkalommal kerültek kis híján harcérintkezésbe a szíriai célpontokat támadó orosz és nyugati -főleg amerikai- gépek. Eddig minden ilyen alkalommal higgadtan viselkedtek a pilóták, csak ennek köszönhető hogy eddig nem történt komolyabb incidens. Az ilyen esetek számának csökkentése érdekében egyfajta NATO-Orosz koordináció is elkezdődött pár hete, de mint a mostani eset is mutatja, úgy tűnik nem sok eredménnyel.
Ide kapcsolódik, hogy az elmúlt pár évben egyre nagyobb számban fordulnak elő olyan incidensek a nemzetközi légtérben, amelyben az orosz légierő harci repülőgépei érintettek. Ide lehet sorolni a rendszeres baltikumi eseteket, amikor is a balti államok határait megközelítő orosz gépek mozgása „ALPHA” riasztás elrendelését teszi indokolttá a balti légteret védő NATO gépek számára, valamint azokat az eseteket is, amikor a főleg észak-európai légi útvonalakon a kikapcsolt transzponderrel repülő -és így a polgári légiforgalmat ellenőrző és irányító radarok számára láthatatlan- orosz katonai gépek veszélyesen megközelítettek több száz utassal a fedélzetükön közlekedő utasszállító gépeket.

És akkor most a konkrét esetről, illetve a felmerült kérdésekről:
Először röviden egy pár információ az incidensben érintett repülőgépekről:

A Szu-24-es típusú repülőgépet 40 éve, 1975-ben állították szolgálatba. A repülőgép egy földközelben is szuperszonikus sebességű, földi célok elleni nagy pontosságú csapásmérésre optimalizált vadászbombázó, hadrendbe állításakor a legmodernebb elektronikával rendelkezett, amelyet azóta természetesen folyamatosan modernizálnak. A gép több, egymástól függetlenül működő (inerciális, vagyis a gép mozgásából kiszámított adatokkal működő, számítógépes, térképező-radar alapú valamint GPS és GLONASS alapú műholdas), de egymással összekapcsolható navigációs rendszerrel rendelkezik, vagyis ezek a rendszerek egymást „segítve” dolgoznak. A mozgó, a navigációs kijelzőn megjelenő térképre kivetítve a gép pillanatnyi pozícióját, gyakorlatilag méteres és másodperc pontosságú navigálásra képes a személyzet. Önvédelmi rendszere a navigációs rendszeréhez hasonlóan igen összetett, radarbesugárzásjelző, infravörös zavaró rendszer, infravörös- és radarvezérlésű rakéták elleni zavarótöltet-kivető berendezések, stb...
Forrás: http://www.jetfly.hu/rovatok/repules/katonai/tipusok/szu24/

A törökök által használt F-16-os alaptípusa nagyjából egykorú az orosz géppel, de a jelen esetben említett gép az alap F-16-os jelentősen modernizált változata. A törökök a Block-50-es és Block-52-es változatokat használják, amelyek 4+ generációs típusoknak tekinthetők. A gép arra is képes, hogy a saját radar bekapcsolása nélkül felderítsen célokat, majd önvezérlésű rakétát indítson rájuk, ezzel jelentősen csökkentve az ellentevékenység veszélyét. Ezt úgy tudja elérni, hogy egy „Datalink” rendszeren keresztül egy adatcsomagban (egyfajta e-mailben) kapja meg a céladatokat vagy egy másik vadászgéptől, vagy épp egy AWACS légtérellenőrző gépről. Az F-16-os számítógépe kibontja, feldolgozza az adatcsomagot, és a pilóta a kapott adatok birtokában már tudja is működtetni a fegyverrendszereket, saját radarjel kisugárzás nélkül. Ez egy harchelyzetben hatalmas előnyt jelenthet, hiszen a támadott repülőgép gyakorlatilag nem is észleli hogy célba vették, mivel a besugárzásjelzőjének kibocsájtott radarjel hiányában nincs mit érzékelnie.

És akkor a kérdések, amelyek felmerültek:
1. Nem értem hogy a Szu-24-es a fentebb említett, nagy pontosságú navigációs rendszerek megléte esetén hogy tévedhetett be véletlenül a török légtérbe. Ráadásul nem egyszer, hanem rövid időn belül kétszer is... Ha egy vagy két navigációs rendszer is meghibásodik, akkor vagy félbeszakítják a küldetést (ez a valószínűbb), vagy a maradék rendszerekkel és/vagy vizuális támpontokkal (tiszta idő volt, ráadásul nappal történt az incidens) még mindig tudnak navigálni.

2. Nem értem hogy miért nem hallották a török F-16-os figyelmeztetéseit. Ugyanis tudomásom szerint minden katonai repülőgépben van egy olyan rádióberendezés, amely FOLYAMATOSAN a nemzetközi ICAO standard 121,5 MHz, illetve 243 MHz vészhelyzeti frekvenciákra van hangolva. Gondolom a török pilóta is ezeken a frekvenciákon szólította fel az általa azonosítatlan repülőgépként követett Szu-24-est az irányváltoztatásra. Az életben maradt orosz navigátor szerint viszont ők semmit nem hallottak.

Négy variációt tartok elképzelhetőnek:
1. Az orosz gépen nem volt/volt, de kikapcsolt állapotban volt a vészhelyzeti rádió.
2. A törökök nem figyelmeztettek, a felvétel manipuláció, vagyis hazudnak.
3. A török pilóta figyelmeztetéseit hallotta, de figyelmen kívül hagyta az orosz gép személyzete.
4. A török pilóta figyelmeztetéseit hallotta, de nem értette az orosz személyzet, mivel angolul hangzott el mind az említett tíz alkalommal. Angol fónia megértése nélkül egy nemzetközi hadműveletben hogy lehet részt venni? Gyakorlatilag öngyilkosság...
3. Koordináció. Ugyebár korábban felállítottak egy NATO-Orosz forró drótot a légitevékenységek koordinálására, vagyis pont az ilyen esetek elkerülésére. Ez itt nem működött, erről többet nem is érdemes mondani, hiszen két -elméletben- ugyanazon oldalon álló hadsereg között történt az incidens.
4. Úgy tűnik, a Szu-24 semmilyen védekező manővert vagy ellentevékenységet nem végzett. Lehet hogy nem is érzékelték azt hogy rakétát indítottak rájuk? Az önvédelmi rendszereik is csődöt mondtak? Ha feltételezzük azt hogy az F-16-os a korábban említett módon derítette fel a célt és indította a rakétát, vagyis saját radar bekapcsolása nélkül, a Datalink rendszeren át kapott adatokat felhasználva, a közeledő rakétát illetve már az indítást akkor is érzékelniük kellett volna. Amire vagy automatikusan, vagy a pilóta által, „infracsalit” kellett volna dobni és/vagy intenzív kitérő manővert kezdeni. Még sincs semmilyen erre vonatkozó hír. Ezek szerint az F-16-os (és a legtöbb „Datalink” rendszert használó nyugati típus) képes gyakorlatilag láthatatlanul megsemmisíteni az orosz gépeket? Ez esetben az orosz légierő igen nagy bajban van, és a másik fontos dolog: egyből értelmet nyer a Putyin által Szíriába átdobott legmodernebb légvédelmi rakéta-rendszerek telepítése.

És akkor a törökök.
1. Honnan tudta a török pilóta hogy kire lő? A szíriai hadseregben is rendszerben áll a Szu-24-es egy régebbi típusa, lehet hogy azt hitte hogy szíriai? Ugyanis a modernebb radarok a visszavert jelből már azt is „meg tudják mondani” a pilótának, hogy milyen típusú a befogott gép. Az F-15 egyik típusának radarja pl. a szemberepülő gép (forgó!!!) kompresszorlapátjait „megszámolja” és a memóriájában eltárolt adatokkal összevetve, a lapátszámhoz tartozó hajtómű típusából megmondja az ellenséges gép típusát. Ez viszont azért nem lehetséges, mert mint korábban írtam az orosz személyzet nem érzékelt radarbesugárzást. Egyik dolog üti a másikat...
2. Nem értem, hogy a török géppár miért nem hajtott végre vizuális azonosítást (igazoltatást). Ugyanis a bevett gyakorlat szerint (a legkisebb harcászati egység a géppár) a géppár egyik tagja az azonosítatlan repülőgép mellé repül és vizuálisan azonosítja, miközben a társa hátulról biztosítja. Ennek két célja van, az egyik hogy meggyőzödjön a pilóta hogy az azonosítatlan gép miféle, a másik cél pedig, hogy az azonosítatlan gép is észrevegye magát. Vagyis kinézve az ablakon és megpillantva az „igazoltató” gépet, vagy rádiózni kezd, vagy megfordul és kirepül a megsértett légtérből. Itt ez nem történt meg, csak odadurrantottak egyet a felszólítások után. Érthetetlen.
3. Illetve, mi van ha volt vizuális azonosítás, csak... Gondolok itt arra, hogy az oroszok a szíriai beavatkozás elején elkövettek egy csúnya dolgot. Nevesül azt, hogy egyszerűen lefestették, levakarták az orosz felségjelzést, ami szembemegy minden írott és íratlan hadijoggal. Erről egy csomó kép készült akkoriban a latakiai bázison, egy párat mellékelek: 
Szu-34 http://cdn4.img.sputniknews.com/ima…/102789/…/1027897710.jpg
Szu-30SzM http://theaviationist.com/…/Russian_military_aircraft_at_La…
És bizony a Szu-24-esekről is leszedték: http://media2.s-nbcnews.com/…/x_lon_latakia_150929.nbcnews-…
Mi van akkor, ha volt vizuális azonosítás, csak mivel nem volt felségjelzés, szíriainak vélte a török pilóta a gépet?
4. A helyszín. A Szu-24-es a török határ melletti célokat, köztük falvakat támadott, ráadásul nem először támadta az orosz légierő ezt a területet, már hetekkel korábban megkezdődtek itt az orosz bombázások.
Szíria ezen a területén türkmének élnek, vagyis a török nép rokonai. A török vezetés már november 24.-e előtt jóval figyelmeztette az oroszokat, hogy nem fogja eltűrni a „török nép testvéreinek bombázását”. Mi van ha ez az akció egyfajta kőkemény figyelmeztetés, illetve a türkmének védelmében indított válaszcsapás volt?
És hogy mit hoz a jövő? Véleményem szerint veszélyes a helyzet, mégpedig több okból is. Moszkvában a pilóta és az egyik, a CSAR akcióban résztvevő katona halála miatt feldühödött tömeg tegnap megtámadta a török követséget, a második emeletig betörték az ablakokat, amit -a tudósítások szerint- a moszkvai rendőrök „karba tett kézzel” végignéztek. Az oroszok ma közölték, hogy azonnali bocsánatkérést várnak a törököktől, mire válaszul Erdogan török elnök határozottan kijelentette, hogy eszük ágában sincs bocsánatot kérni. Az oroszok azt is közölték, hogy tovább folytatják, sőt a legújabb hírek szerint fokozták is légicsapásaikat a török határ mentén, ráadásul a csapásmérő gépeket a tegnapi naptól erős vadászfedezettel küldik a terület fölé. Ezek gondolom a korábban Latakiába telepített Szu-27-esek és Mig-31-esek lesznek, esetleg Szu-35-ösöket is átdobnak. Plusz még a legmodernebb légvédelmi rakétakomplexumok, amelyek igen komoly fenyegetést jelenthetnek a török/NATO gépek számára. A törökök további reakcióin múlik minden, ugyanis úgy tűnik hogy az oroszok nagyon bedühödtek, ők biztos nem fognak engedni. Kérdés hogy a következő türkomán területre irányuló orosz csapásoknál és/vagy légtérsértéskor mit lép a török légierő. Ha Erdogan betartja a szavát, vagyis „megvédik a területüket” esetleg a türkománokat, nos ez esetben azt gondolom, lesznek még hírek orosz-török légicsatáról, vagy ami még rosszabb, komolyabb orosz-NATO összecsapásról. Abban bízom, hogy mindegyik fél elszámol minimum tízig és megfontolt döntéseket fog hozni.
Írta: 2015. November 25-n Veres Viktor aviatikus fotóriporter és repülési szakíró  www.facebook.com
Aviation Foto-artist-reporter & expert vriter: Veres Viktor in SR-71 at "Udvarhazy Center"
Kositzky Attila nyugállományú altábornagy a lelőtt orosz repülőgépről (2015-11-24)

Российский бомбардировщик был сбит ракетой с турецкого F-16 над Сирией.

aboveNEW! MedRes! Su-24 pilots in ZSh-7 helmet
above: MedRes!   MiG-31 & Su-24 crew

above: NEW! MedRes! 2005.
above: MedRes! VVS attacker pilots and mechanics before Su-25 "Frogfoot". First news was the injured/killed pilot was maj.  Alexandr Sergei Rumyancev. He is standing at Left.


Rumyancev and His navigator/WSO (Weapon Systems Officer/Operator) Alexander Akhmadulin  source: facebook

True victim was Lt. Col. Oleg Anatolyevich Peskov    below: NEW! source: sputnik.ru
a Türkomán lázadók Így lőtték szitává az orosz pilótát
below: MedRes! Military furnication for Heroes of Russia - Geroy of Ra.  foto: Reuters  source: ATV.hu - facebook.com



above four: NEW!   below: VVS Pilot-golden-wing badge "Sniper Pilot"
 
above three: NEW! Bottom: MedRes!  CASA CN-235 and Funeral rites of Türkish Armed Forces

above: MedRes! The body of  Oleg Peshkov — the Russian pilot killed after his Su-24 bomber was shot down by Turkish forces on the Turkish-Syrian border on Nov. 24 — was flown back to Russia on Monday, Russian media reported, quoting a statement from Russia's Defense Ministry. Defense Minister Sergei Shoigu and the head of the country's air force Viktor Bondarev met the plane at the Chkalovsky military airport near Moscow, according to news reports.
Peshkov buried was on Dec. 2 in Lipetsk, south-west Russia. The pilot of the Su-24, Oleg Peshkov, 45, was posthumously awarded the title of  Hero of the Russian Federation; the surviving weapon systems officer, Konstantin Murakhtin, and the killed rescuer, Alexander Pozynych, received the Order of Courage. In Memoriam!

Hu. Text: Oleg Anatoljevics Peskov (1963.01.08.-2015.11.24.) repülő alezredes, posztumusz Oroszország Hőse. 2014-ben Oleg Peskov és Konsztantyin Murahtin navigátor győztek az Aviadarts-2014 katonai repülőversenyen és elismerést kaptak, mint Oroszország legjobb frontbombázó-személyzete.
2015.11.24-én Szíria területe felett harcfeladat teljesítése közben gépüket a török légierő repülőgépe lelőtte. Peskovot ejtőernyős ereszkedés közben a terroristák lelőtték. Murahtin navigátort sikerült kimenteni a körzetből és evakuálni a hmeimi légibázisra. Pszkov temetési ceremónia. 
Örök emlékezet!

above: The live Navigator: Konstantin Murakhtin - Штурмана Константина Мурахтин

above: NEW! MedRes! Crews of the Russian aviation group in Syria - Repülőszemélyzetek

Hu. text: Juci'bácsi véleménye, Veres Viktor kiválóan megírt cikkéhez a facebookon: Nagyon helytálló időszerű szuper szakmaiságú kérdések és megállapítások a Részedről. nagy kérdés, hogy volt/van e a Su-24-esen infra-hőforrás (raképtahajtómü) érzékelő? Kérdés tudták e működtetni az ASzO-2V infracsapdát, ha igen akkor miért nem tudta kivédeni? Amúgy nem nagyon szedte szét az AIM-9 a Szuhojt. Remélem ez után a harctéren a K-36D katapultülés leoldóját és az ejtőernyő PPKU nyitóautomatáját alacsonyabb nyitási magasságra állítják és a hajózókat könnyű golyóállómellénnyel szerelik fel, -tanulságképpen. - Bizony a nagyhatalmi büszkeség jön most elő amiben a Török sem pite, mert mindkettő nagy katonanemzet és a katonai vonal csillapítása igen nehézkes és veszélyes mikor forr a düh a fegyveres erőkben.
 above: NoHigher! Wrecked Su-24    TopHiResbelow: Turkoman partisans  Left: MedRes! The leader with K-36D ejection seat's ejector handle.    below: TuAF pilot badge.
above: NEW! NoHigher! The Türkish shootdowner pilot

Турецкое ТВ обнародовало переговоры пилотов F-16, сбивших Су-24

above: the Turkish Fighter Pilot

above: Turkish Army's deployment: NATO markers; Armoured-Páncélos (harckocsizó), Brigade-Dandár, Mechanized-Gépesített (nehéz lövész) , Corps-Hadtest, Infantry-Lövész, Army-Hadsereg (mint seregtest szervezet), Motorised-Gépesített/Motorizált lövész.
 above: NoHigher! NATO-The Patriot batteries deployed in Turkey's Southern provinces are not completely effective, experts say. (Photo: Sunday's Zaman, Mehmet Ali Poyraz)   below: Turkish 'Stinger' on M113 APC

above: NEW! MBT M60A3 Turkish military has targeted Syrian army bases near border

above: MedRes! Turkish version    below: NEW! VVS commander - Légierő parancsnok

above: MedResВиктор Николаевич Бондарев (род. 7 декабря 1959, село Новобогородицкое, Воронежская область) российский военачальник, главнокомандующий Воздушно-космическими силами Российской Федерации с1 августа 2015 года, генерал-полковник. Герой Российской Федерации (2000). Главнокомандующий Военно-воздушными силами Российской Федерации (2012—2015). - Viktor Nikolaevich Bondarev born December 7, 1959, in Voronezh, USSR) is a Colonel General and the current Commander-in-Chief of the Russian Air Force, having been appointed to the post on 6 May 2012. He replaced Alexander Zelin, who was dismissed from the military on 27 April.
above: in Centre of NDCC - Minoborony RF o sudbe boevikov na severe Sirii oni vse umerli. - генерал-майор Игорь Конашенков - Igor Konashenkov
 above: MEdRes!   below: NoHigher!
above: MedRes! Karta mesznosztyi ggye bul incidence
above: NEWNoHigher! Su-25 "Frogfoots" Takeoff from Hmeymim AFB
above: Su-25 pair's counterattack    below: MedRes! S-400 "Triumph"  Air Defence system
above: NEW! MedRes! Su-30 fighter escort for Su-24 & 25 in future

above: NEW! Left: MedRes!  RightMedRes!    below: NEW! MedRes!

 above: NEW! MedRes!

above: Turkish president: Recep Tayyip Erdoğan  & Russia president: Vladimir Putin


Hu. text: Orosz források a Wikileaksre hivatkozva azt állítják: Erdogan már októberben eldöntötte, hogy ki fognak lőni egy orosz katonai gépet – hogy így erősítse meg belföldi pozícióit a pártja által nehezen, megfelelő többséggel csak másodszori nekifutásra megnyert választások árnyékában.
Az ügy miatt felbőszült Moszkva gyorsan leépítette a két hónapja még stratégiai partnernek tekintett Törökországgal a kapcsolatait, gátat szabva a két ország közötti kereskedelemnek és turizmusnak. Lényegében csak az orosz kőolaj- és földgázszállítások maradtak meg. Elemzők szerint Moszkva nem értette meg, mennyire érzékeny pontjára tapintott Törökországnak a szíriai beavatkozással, veszélyeztetve Ankara terveit.
A Kreml azonnal szándékos, előre eltervezett akcióról beszélt: a Szíriában légi csapásokat végrehajtó orosz légierő vadászbombázója legfeljebb 15 másodpercet töltött a török légtérben, nem voltak fenyegető manőverei sem, így nem gondolhatta a török légelhárítás, hogy indokolt volna önvédelemre hivatkozva a gép megsemmisítése. (Mindkét pilóta katapultált, egyiküket később az orosz és a szír hadsereg erői kimentették, másikukat azonban lelőtték az észak-szíriai turkománok, miközben ejtőernyővel ereszkedett a földre.)
Moszkva neheztelt azért is, mert a török elnök rögtön a NATO-hoz fordult, nem pedig az orosz elnökhöz. Vlagyimir Putyin ezután nem is állt szóba Recep Tayyip Erdogannal a G20-ak antalyai csúcstalálkozóján.
Moszkva a szankciók bevezetése után közölte, hogy a Szu–24-est a törökök azért lőtték le, mert attól tartottak, hogy az orosz légierő csapásai miatt nem tudják fenntartani az Iszlám Állammal folytatott illegális olajkereskedelmet. Ezután pedig konkrétan Erdogant és családját vádolták meg azzal, hogy személyes haszonélvezői a Szíriában és Észak-Irakban uralkodó terrorista kváziállammal folytatott olajbiznisznek.
Később az orosz fél műholdfelvételekkel is előállt, amelyeken állításuk szerint az olajszállító konvojok is látszanak. Erdogan visszautasította a feltételezést, az oroszokat hazugsággal vádolta meg, majd azzal, hogy valójában a Kreml kereskedik az Iszlám Állam olajával.
A gép lelövéséről azt mondta, nem tudták, hogy orosz gépről van szó, ha tudták volna, talán másképp lépnek. A török külügyminiszter pedig nem sokkal később már részvétét fejezte ki a gép kapcsán, ebből azonban nem lett gyors kibékülés, sőt kölcsönösen a szankciók elmélyítésén gondolkodtak tovább.
A feszültséget fokozza most az újabb információ, amely szerint Erdogan már októberben elrendelte, hogy amint lehet, meg kell semmisíteni egy orosz katonai gépet. Ezt Fuat Avni „a török Julian Assange” állítja, akinek Twitter-bejegyzését a wikileakes hivatkozással az orosz állami Sputnik.ru is lehozta. source: facebook



Russia Minister of foreign affairs: Sergey Viktorovich Lavrov (Russian: Серге́й Ви́кторович Лавро́в,
above: NEW! HiRes! Syria's I.S. crisis    below: Kurdhistan crisis
above: NEW! NoHigher! Putin & Soygu MoD with "Black-Box" SzARPP
aboveJuci'bacsi photo HiRes!: FDR of Soviet Su-22M3 in Tazár former SFB's Aviation Museum
NDCC - Defense Ministerium in Moskva near Kremlyn
above: NEW! NoHigher! Su-24 over Kremlyn by parade of May 9th  photo: Airplane pictures
below: HiRes! The Russian Kamchatkaian brown-bear in Sibyr
Fin!

No comments:

Post a Comment