Trebbin - Infernó: Szovjet Tankok (T-55) Katonai szállítmány gőzmozdonyos Vasúti katasztrófája a volt NDK (GDR - DDR) területén. Kizmus Szabolcs
Refreshed! to-101%-04.07.2016.+
Kizmus Szabolcs / hadsz
2013.10.24.
A hidegháború évtizedei alatt a Szovjetunió óriási haderőt állomásoztatott az egykori NDK területén. A 20 szárazföldi hadosztályban, a 16. Légi Hadseregben, valamint a számos front illetve hadsereg közvetlen alakulatban szolgálók száma a családtagokkal, polgári alkalmazottakkal együtt megközelítette az 550 ezer főt. Összehasonlításképpen Magyarországon 4 szárazföldi hadosztály valamint a 36. Légi hadsereg települt, és a csapatkivonás során, ’90 - 91 között nagyjából 100 ezer szovjet állampolgár hagyta el az országot.
A nagy számok törvénye alapján elkerülhetetlenek voltak a szovjet csapatokkal összefüggésbe hozható közúton, vasúton és a levegőben bekövetkező balesetek, szerencsétlenségek, katasztrófák. A következő írásban az NDK területén történt egyik legsúlyosabb ilyen esetről lesz szó, melyről abban az időben - tekintettel a politikai helyzetre - gyakorlatilag semmit nem lehetett hallani, és amiről azóta is nagyon kevés információ, publikáció jelent meg.
Egy helyi történész, a jüterbogi Henrik Schulze hosszú évek alatt összegyűjtött anyaga, levéltári dokumentumok, valamint egykori szemtanúk, családtagok visszaemlékezései, a katasztrófát túlélők és leszármazottaik által elmondottak segítik, hogy viszonylag pontosan leírható legyen a történet. Egyikük sem fogja elfelejteni soha azt az éjszakát…
1962 márciusának első napján a szovjet 10. Gárda Páncélos Hadosztály 248. Gárda Gépesített Lövészezredének páncélos zászlóalja hazatérőben volt krampnitzi laktanyájába a Berlintől 80km-re DK-i irányban található Lieberose és Cottbus között elterülő kb. 27000 hektáros gyakorlótérről.
A vasúti szerelvény, amely az alakulatot szállította a szabályzatban leírtak szerint volt összeállítva. A mozdonyhoz 15 pőrekocsit csatoltak, mindegyiken 2-2 db T-55-ös harckocsi, egymással szembe fordított lövegtoronnyal, majd következett 6-7 zárt, fa „marhavagon” mindegyikben 30-40 sorkatona, egy külön vagon a tiszteknek, ezek után pedig ismét 10-12 pőrekocsi páncélosokkal, teherautókkal és egyéb, a zászlóaljhoz tartozó járművekkel. A szerelvény első és utolsó harmadában egy - egy kocsin külön őrszem is tartózkodott, de előfordulhatott, hogy több páncélosnál is volt egy katona. Jelen esetben ez sajnos nem pontosan ismert.
Szovjet katonai vasúti szerelvény összeállításának sémája. Barnával jelölve a pőrekocsik, kékkel a zárt vagonok (külön a tiszti- és a konyhavagon). Továbbá feltüntetik az őrposztokat, légvédelmi gépágyúkat, telefon összeköttetést, stb.
(illusztráció: Eisenbahn Journal, Harald Grafe: Militärtransporte auf der Schiene)
Este hét óra előtt néhány perccel a vonat már Berlin közelében járt, a Trebbin és Kliestow közötti pályaszakaszon robogott, amikor az egyik első őrszem, aki ismeretlen okból bemászott a mellette levő tankba, a lövegtornyot a mechanikus szerkezettel balra kifordította. A párhuzamos vágányon épp ekkor érkezett szemből a Berlin - Lipcse között közlekedő expresszvonat. A cső először a gőzmozdony kazánjának csapódott, letépte a tápszivattyút, majd ismét visszavágódva a 2. vagy 3. kocsiba fúródott felhasítva azt, és kirepítette az épp ott tartózkodó egyik német utast. A lipcsei, 38 éves Siegfried Morgenstein erős dohányos volt, és valószínűleg kiment a folyosóra cigarettázni. Holttestét csak másnap találták meg a vasútvonal melletti mezőn egy árokban. Schulze visszaemlékezései szerint: “Évekkel később Morgenstein fia elmondta, hogy emlékszik, amikor a rendőrség (Volkspolizei) ott állt a lakásuk ajtajában és közölték édesanyjával az apja halálhírét. Ő akkor még csak iskolás gyerek volt.”
Eredeti szovjet térkép a helyszín körzetéről (Kizmus Szabolcs)
Az utasok közül rajta kívül a markkleebergi, 48 éves Erich Seelig járt szerencsétlenül, ő nem sokkal a baleset után belehalt súlyos sérüléseibe. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az expresszvonat túloldalán voltak az utasfülkék és így a folyosó esett a belső, ütközés felőli oldalra, tulajdonképpen ennek is köszönhető, hogy nem volt több civil áldozat.
 |
| A Trebbin előtti pályaszakasz fotója és rajza, ahol 51 éve
a tragédia történt. (fotó: Klaus Stark, rajz: internet)
|
Az ütközés következtében elszakadtak a páncélost a vagonhoz rögzítő kötések, a tank hátracsúszott, és a két vagon közötti kapcsolószerkezet eltörve, szétszakítva a sínekre zuhant. A szerelvény további kocsijai a páncélosnak ütköztek, a zárt, katonákat szállító vagonok egymásra torlódtak, az ütközés erejétől hatalmas roncshalommá tornyosultak. Amikor később a helyi, trebbini önkéntes tűzoltók a helyszínre értek, a 15 méteres létráik nem érték el a törmelékhegy tetejét...
A szörnyűséget és az amúgy is súlyos helyzetet csak fokozták a marhavagonok szétrobbanó faszilánkjai, amelyek az ütközés hatásain túl önmagukban is rendkívül súlyos, sok esetben végzetes sérüléseket okoztak a szerencsétlen katonáknak.
A szolgálatban levő diszpécser azonnal hívta az otthon tartózkodó trebbini állomásfőnököt, az akkor 33 éves Reinhold Pohl-t, aki aztán szolgálati biciklijén igyekezett a helyszínre.
„Ott láttam már állni a mozdonyt és a tehervagonokat egymásra tornyosulva“ - emlékezik vissza az idős férfi. „Egy orosz férfi azt kiabálta, hogy „Sztoj!“ - azonban a katona, miután meglátta a vasutas egyenruhát, továbbengedte.
Az állomásfőnök rögtön riadót fújt és Trebbint, valamint a környező településeket hamarosan szirénák hangjai töltötték be. A környék összes mentőjét, tűzoltóját, rendőrét értesítették. Hans Hilgenhof csoportvezető volt a luckenwaldei tűzoltóknál. Így meséli a történteket: „Este fél nyolc körül kaptuk a riasztást, az eligazítóban mondták, hogy a Kliestow melletti vasúti átkelő közelében nagy vonatszerencsétlenség történt. Fél óra múlva a helyszínen voltunk az IFA S4000-esünkel.”
A helyi lakosok, köztük azok, akik akkor értek volna haza a munkából, sietve mentek a helyszínre és próbáltak segíteni a sebesülteken, minél hamarabb kórházba juttatni őket. Az aznap esti - éjjeli káoszon mindenki egyesült erővel próbált úrrá lenni.
„A katasztrófavédelem kiválóan dolgozott. Még ha csak szerény körülmények között is, mivel akkoriban még mobiltelefonok sem voltak…“ - említi Schulze.
Az idősebb trebbini, luckenwaldei lakosok közül sokan még pontosan emlékeznek az eseményekre. Erich Maetz, az egykori trebbini kertészegyesület elnöke, útban hazafelé találkozott egy kis csoport sebesült szovjet katonával. Gyorsan betessékelte a bakákat nyolcszemélyes kisbuszába és beszállította őket a közeli város, Luckenwalde kórházába. Herbert Bauer tanár kísérteties, törmelékhalmazzal teli tájról mesél, orosz kommandókról, motorok morgásáról és sebesültek fájdalomkiáltásairól. A túlélő katonák időközben tüzet gyújtottak, hogy legalább némi fényhez jussanak és valahol melegedhessenek a hideg éjszakában. A trebbini Günter Schultzot a rendőrség utasította - jóllehet, magától is megtette volna -, hogy autójával sebesülteket fuvarozzon a klinikára. A németek gondoskodtak a világításról is. Hordozható lámpákat hoztak és szereztek egy aggregátort. Egy jüterbogi taxist a Potsdam - Babelsbergben található filmstúdiókba küldtek erős fényszórókért, hogy jobban megvilágíthassák a baleset környékét.
Egy másik, egykori luckenwaldei lakos, a néhai Walter Hube emlékeit már csak fia Detlef tudja felidézni. Apja akkoriban egy fűtési cégnél dolgozott és azon a márciusi estén későig tartott a műszak. Este 8-9 óra között egy küldönc érkezett hozzá, és kérte, hogy tartson vele, mert történt valami a vasúton ahol vágószerszámokra és hegesztőeszközökre van szükség. Másnap Walter röviden csak annyit mondott a családjának, hogy kisiklott egy vonat. Évekkel később mesélte el nekik részletesen, hogy mit látott aznap éjszaka. Beszélt a sok halottról, akik a vonat melletti szántóföldön hevertek, a rengeteg mentőautóról és a teljesen szétroncsolódott vasúti szerelvényről. Látta a hosszában felhasadt személyvagont, és a páncélost a síneken. A holttesteken kívül számos sebesültet húztak ki a roncsok közül, külön végtagokat is találtak, melyeket a szovjetek rögtön átvettek és elszállítottak. Apja szerint ehhez hasonlót csak a háborúban látott. Hamar kiderült, hogy a katasztrófa oka a tank nem rögzített lövegtornya volt. Ő is tudta, hogy normális esetben - szállítás közben - ennek elfordulását mechanika akadályozza. Nyilvánvaló volt, hogy ült benn valaki, aki a fordítószerkezetet üzembe helyezte. Természetesen, abban az időben erről a helyiek még egymás között sem igen beszéltek, hiszen bármi negatívum a „szovjet barátokkal” kapcsolatban könnyen a Stasi tudomására juthatott…
Hilgenhof 7 fős tűzoltó csapata elsőként jutott be a gyorsvonatba. Észrevett egy doktornőt, aki nyilvánvalóan a vonaton utazott és épp egy sebesült légcsövét vágta fel. „Akit aztán mi vittünk ki az egyik sebesültszállító autóhoz” - teszi hozzá. „A tehervagonoknál eleinte nem volt kéznél elég lángvágó, hogy a halottakat és a sérülteket kiszabadíthassuk. A helyi önkéntes kollégák segítettek végül. Egyikük egy kapun átmászva oxigénpalackot is szerzett” - meséli a 73 éves férfi. Még egy különös dolog volt, ami feltűnt neki: „sok túlélő kiskatonát lehetett látni a síneken, akik a kanalaikat keresték. Szokás szerint ezt az evőeszközt a csizmaszárban tartották, és rendkívül fontos volt a katonák számára.”
Időközben természetesen megérkeztek a helyszínre a szovjet hivatalos szervek, elöljárók is. Egy szemtanú később megjegyezte, hogy „még soha nem láttam ennyi tábornokot egy kupacban”. Mialatt a tűzoltók, orvosok, a kórházba berendelt nővérek és a helyi lakosok próbáltak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy segítsenek, a szovjetek megpróbálták eltussolni, kozmetikázni a történteket. Pohl állomásfőnök hamarosan értesítést kapott feletteseitől, a vasúttársaság (Reichsbahn) illetékeseitől, miszerint nem írhatja meg a „hagyományos” baleseti jelentést, jegyzőkönyvet: „Nem szabad megemlíteni, hogy mi okozta a balesetet”. Egy német rendőr azt mondta neki, „írjon amit akar a jelentésében, de nehogy említse a szovjeteket!”
Két-három óra múlva a szovjetek teljesen átvették a helyszínen az irányítást. Saját vezetési pontot alakítottak ki, az egész területen őröket állítottak fel és minden segíteni szándékozó németek elküldtek. Két tábornok fel - alá kísérte a zászlóalj parancsnokát a vágányok mellett, felmérve az okozott kár nagyságát. Szerencsétlentől elvették a pisztolyát attól tartva, hogy esetleg főbe lövi magát…
Mindeközben a luckenwaldei kórházban senki nem tétlenkedett… Egy nővér, az akkor első éjszakai ügyeletét töltő Hannelore Hentschel később felidézte emlékeit: „Olyan volt, mint egy rémálom. A kórház úgy nézett ki, mint egy csatatér. A folyosókon mindenhol sebesült és haldokló katonák hevertek ágyakon, matracokon. Sokan közülük ordítottak, jajgattak a fájdalomtól, néhányan az édesanyjuk után sírtak. Arra gondoltam, hogy ennél a háború sem lehet rosszabb.” Egy esetre különösen emlékszik: „Az egyik katonának, aki előtte acélgyárban dolgozott, amputálni kellett a karját és szerencsétlen attól félt, hogy a rossz hírt közölnie kell a szüleivel.”
Luckenwalde, a kórház főbejárata 2013-ban. (fotó: Szoboszlai Szabolcs)
Másnap reggel a szovjetek hatóságok elkezdték összegyűjteni és nyitott teherautókon elszállítani a sebesültjeiket a német kórházból, tekintet nélkül arra, hogy milyen állapotban vannak nyomorultak és egyáltalán szállíthatóak-e. Arthur Dietrich, főorvos megtagadta az együttműködést, az egyik kórterem ajtaját elállva esze ágában sem volt elengedni a gondjaira bízott súlyos sebesülteket. Emiatt aztán komoly összetűzésbe is keveredett a szovjet tisztekkel, de így legalább hat katona köszönheti neki az életét. Leszerelése után egyikük levelet írt az orvosnak melyben megköszönte amit érte tett, mondván, a sokkal jobb ellátásnak köszönhetően kapott esélyt a túlélésre…
Hilgenhof csapatának délután 3 órakor járt le a szolgálata. Így emlékszik: „Egymás után mentünk a sarki kocsmába, söröztünk és snapszoztunk. Aztán többet nem beszéltünk róla. Nem volt szükségünk terapeutára vagy lelkipásztorra. Következő reggel hétkor ismét szolgálatba álltunk és ezzel számunkra a dolog el volt intézve.”
Március 2-án, a baleset másnapján már folyamatban volt a roncsok és a bizonyítékok eltakarítása. A német vonatot a közeli Grossbeerenbe húzták és ott egy mellékvágányra terelték. A törmeléket, kisebb - nagyobb roncsdarabokat, elemeket szintén eltávolították és a vágányokat is helyreállították. Néhány nappal később, a Lipcsei Tavaszi Vásár (Leipziger Frühjahrsmesse) kezdetekor a Trebbin közeli helyszínen már nyoma sem volt a szörnyűségnek, a vonatok a menetrend szerint közlekedtek.
A balesetben elhunyt katonák pontos száma nem ismert. Az egyik tűzoltó még a tragédia helyszínén 40 vászonba takart holttestről beszélt. Reinhold Pohl állomásfőnök 70 halottról tud, míg egy harmadik szemtanú 90 elhunyt szovjet katonát számolt aznap éjszaka… Néhány holttestet a szovjetek később exhumálták és 1971-ben, cink koporsókban szállították vissza őket a Szovjetunióba. Ami szintén ismert, hogy a Potsdam melletti szovjet katonai temetőben jelenleg 15 sír található, rajtuk nevekkel és a baleset dátumával. Két tiszt kivételével mindannyian 19 - 22 év közötti fiatalemberek voltak. Az említett tisztek a vonaton úgy kerültek a sorkatonák közé, hogy egy korábbi megállónál átszálltak hozzájuk beszélgetni és cigarettázni. Egy harmadik
tiszt is az áldozatok között volt, testét hamvasztották, majd hamvait visszavitték a Szovjetunióba. A temetőben a nyilvántartás szerint további 12 katonát temettek ’62 márciusi halálozási dátumokkal, közülük többen is csak néhány nappal a tragédia után hunytak el, feltételezhetően ők is a szerencsétlenség következtében. A többi áldozatról nincs információ, Henrik Schulze szerint valószínű, hogy őket csendben, ismeretlen helyen temették el valamelyik kaszárnya közelében. Más szakértők azonban nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy az áldozatok egy csoportját jeltelenül földeljék el. Az is lehetséges, hogy a potsdami temetőben nyugvókon kívül a többieket mind hazaszállították - tekintettel arra, hogy azok száma nem ismert. A kérdés továbbra is nyitott…
A Michendorfer Chaussee szovjet katonai temetőjének bejárata Potsdam közelében.
(internet, fotó: Andrej Mihajlov)
1. G. I. Antipin közlegény : 9. 3. 1942 – 1. 3. 1962
2. V. A. Lebegyinszkij közlegény : 20. 2. 1942 – 1. 3. 1962
3. M. V. Ponomarev őrmester : 12. 2. 1942 – 1. 3. 1962
4. L. I. Rodin őrvezető : 13. 9. 1940 – 1. 3. 1962
5. J. Ny. Kalinyin főhadnagy : 13. 12. 1933 – 1. 3. 1962
6. V. I. Ivancov főhadnagy : 17. 5. 1929 – 1. 3. 1962
7. A. G. Sevcsenko közlegény : 11. 4. 1942 – 1. 3. 1962
8. A. V. Padcsenko közlegény : 31. 8. 1942 – 1. 3. 1962
9. N. E. Burdukov közlegény : 6. 2. 1942 – 1. 3. 1962
10. V. D. Derkacs közlegény : 13. 10. 1942 – 1. 3. 1962
11. N. I. Mazajev őrmester : 10. 5. 1941 – 1. 3. 1962
12. V. M. Szemakov őrmester : 16. 10 1942 – 1. 3. 1962
13. J. I. Golikov közlegény : 4. 3. 1941 – 1. 3. 1962
14. A. I. Grjaznov közlegény : 23. 8. 1942 – 1. 3. 1962
15. J. P. Dovzsenko közlegény : 10. 8. 1941 – 1. 3. 1962
források:
Henrik Schulze magángyűjteménye
Mike Barton magángyűjteménye
Landesarchiv Berlin (C Rep. 309, Nr. 1124), Im Bundesarchiv (DM 1/10396) und im Archiv beim Bundesbeauftragten für die Stasi-Unterlagen (MfS ZAIG Nr. 551)
http://www.maerkischeallgemeine.de/cms/beitrag/12285323/61939/Vor-Jahren-starben-bei-einem-schweren-Eisenbahnunglueck-suedlich.html
http://www.maerkischeallgemeine.de/cms/beitrag/12290568/63529/Einige-der-sowjetischen-Soldaten-die-bei-dem-Eisenbahnunglueck.html
http://www.drehscheibe-foren.de/foren/read.php?17,5798996
http://www.rbd-erfurt.de/Kilometrierung/Tabelle8/BerlinAnhalterBf/Trebbin-Unfall.htm
Szerző: Kizmus Szabolcs hadszíntérkutató: below: NEW! HiRes! K. Sz.
Many Thanks and congratulations to KIZMUS Szabolcs' investigator top work, that He have eported for this BLOG - Sok köszönet és elismerés Kizmus Szabolcsnak ezért a csúcs kutatómunkáért, hogy ezt a BLOG rendelkezésére bocsájtotta! ret. avn. Lt.Col. JUHÁSz "Juci'bácsi" János nyá, rep. alez. Blogger
Berlin divided - zones
Halle - Trebbin - Berlin Vasútvonal
a Trebbinbe vezető duplasínpáros vasútvonal
above, below,Russian troop go to home from Hungary - Hajmáskér 1991 (for visualition)
Below; ReichBan mix
below: Visualiation attached pictures
above & below: szovjet katonai szerelvény gőzmozdonya BR50-es vagy BR52-es
below: MedRes! a gyorsvonat mozdonya BR38 (P8)
Res 393 6
Sorozatjel:
|
Res
|
|
Típusszám:
|
393 6
|
|
Jelleg:
|
(1) 1
|
|
Tengelyek száma:
|
4
|
|
Tengely/forgóváztávolság:
|
14.860 m
|
|
Tömeg:
|
25000 kg
|
|
Rakodási hossz:
|
18.500 m
|
|
Rakodási szélesség:
|
2.640 m
|
|
Rakodási felület:
|
51.000 m2
|
|
Ütközők közti hossz:
|
19.900 m
|
|
Padlómagasság:
|
1.260 m
|
|
Oldalfalmagasság:
|
0.520 m
|
|
Homlokfalmagasság:
|
0.520 m
|
|
Magasság:
|
2.545 m
|
|
Szélesség:
|
2.980 m
|
|
Oldalrakonca magassága:
|
1.200 m
|
|
Rakomány tömege:
|
53000 kg
|
|
Terhelési határ:
|
55000 kg
|
|
Legkisebb ívsugár:
|
75.000 m
|
Ks 330 10-14
Sorozatjel:
|
Ks
|
|
Típusszám:
|
330 10-14
|
|
Jelleg:
|
(1) 1
|
|
Tengelyek száma:
|
2
|
|
Tengely/forgóváztávolság:
|
8.000 m
|
|
Tömeg:
|
13000 kg
|
|
Rakodási hossz:
|
12.500 m
|
|
Rakodási szélesség:
|
2.770 m
|
|
Rakodási felület:
|
34.600 m2
|
|
Ütközők közti hossz:
|
13.960 m
|
|
Padlómagasság:
|
1.300 m
|
|
Oldalfalmagasság:
|
0.450 m
|
|
Homlokfalmagasság:
|
0.450 m
|
|
Magasság:
|
2.535 m
|
|
Szélesség:
|
3.040 m
|
|
Oldalrakonca magassága:
|
1.400 m
|
|
Rakomány tömege:
|
26000 kg
|
|
Terhelési határ:
|
27000 kg
|
|
Legkisebb ívsugár:
|
100.000 m
|
|
Gyártó:
|
ASJ Falun
|
above, below: Flat wagon types, Pőrekocsik
above: NEW pic: T-55
above: NEW pic! HiRes! T-55
above: NEW pic: M62 towing the military train over across Danube-river in WP 1980's term on design of Col. eng. Mazán Pál ponton-bridge.
above: NEW! Hungarian T-55 armor company Rail transport even Hungarian railway to "Friend-77" WP coalition Exercise - "Barátság-77" VSz koalíciós Hadgyakorlatra vasúti szállítás még Magyarországon 'KS' - coachs kocsikon MÁV M62 "Sergei" vontatással.
WW Two flat waggon
above: DSCNs: HiRes! Juci'bacsi site photos at Hungary, Hajmáskér Railway Station - depo near Várpalota firing range about Neetherland flat wagon in 2014.04.01.
above: new! schematics of track fixation
above: NEW! NoHigher! Railway Transport of T-55 company of DDR - NVA source: facebook/harckocsizók voltunk
NoHigher! above: USA M47 "Pershing" below: NEW! (Crop!) T-55: 'Roco'-37583, négytengelyes-pőrekocsi készlet 2- db. T-55 harckocsik
above: NEW! NoHigher! Hu. text: a Tapolcai 8. hk. dandár vasúton source: Nacsa Ferenc tzls.
T-54 harckocsi (MBT - Main Battle Tank)
T-44, T-54 in 1956. Budapest: http://szextant.blogspot.hu/2014/08/125-hajmaskeri-falunapi-rendezvenyen.html
 |
| Inkurrencia T-55 Hungarian Armed Forces (Magyar Honvédség - Fegyveres Erők) |
T-54 / 55 German Democratic Republik (DDR - NDK) NVA - National VolksArmee
above: NEW! NoHigher! WP HuHPA Rétság 11st. 'Hunyadi János' arm. regiment embarkment. - MÁV Vasúti berakodás a hk. ezred helyőrségében. source: facebook Rábai Mihály
above: NEW! MedRes! Hungarian UMK-4K chock
above: NEW pic! Collection of 4th ret. st.sgt.Nacsa Ferenc (fb.) Hungarian Army (WP) MN - Magyar Néphadsereg, MN 8. tank rgt. hk. ezred - Tapolca town - railway depo 1980's
NEW! American US-Army M1 "Abrams" tanks at Budapest 'Kelenföld' railway station 22.08.2015.
above: New! Dr. (Ph.D.) ret. Col. Mr. Héjja István nyá. ezds. ZMKA ("Zrínyi Miklós" Katonai Akadémia - Budapest) Hadszíntér Ismeret tanszékvezető egyetemi tanár, fotóalbuma NSzK-ban a volt NDK területéről. - ZMKA's (Military Higher College) university teacher & leader chair of Battle scenery study - Photo album about Germany former GDR territory MedRes!
below: Three map Right map: HiRes!
below: NEW! HiRes! Hu. MÁV 375 Air Art's painted graphics artwork application at "Baross Gábor" Railway Modeller Club - Veszprém for terrain layout Exchibition
FIN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése